Main image
2009.
december 7.
Adri | Film

christmas-carol-poszterVad téli éj. Sűrű hópelyhek esnek. /Szélvész ragadja. S hátha nem hópelyhek? /Talán egy őrült gondolatjai? /Vagy összetépett lelkem rongyai./Közeleg az éjfél. Fenn virrasztva várom,/Akkor kísértet látogat meg, három; /Szent háromság, mely egykor vezetett; /A hit, remény és a szeretet.”

Ezen kellemes gondolatok hazánk fiát, Petőfit szállták meg a karácsony közeledtével, tovább olvasva a sorokat pedig újabb  haláli jelenések burjánzanak elő a pennából – akárcsak ahogy az Dickensnél szokás. Ezek a romantikusok… Azt ugyan nem tisztem megítélni, hogy a fenti sorok milyen részben pattantak elő lánglelkű poétánk saját, búbánattal és „hurráoptimizmussal” feltöltött kútfőjéből, s mennyiben ihlette a kor divatos angol zsenijének Karácsonyi éneke a sötét rémeket. Még ez utóbbi sem lenne megdöbbentő, hiszen a mű 1843-as megjelenése óta művészek ezreinek adott sugallatot, hogy saját olvasatukra átszerkesztve több száz adaptáció (köztük találunk musicalt és Dagobert bácsis feldolgozást is) szülőatyjának lehessen azt tekinteni. A brit múzsa csókja ezúttal Robert Zemeckist találta homlokon. tovább a cikk folytatására »

2009.
december 7.

Gyógyturisztikai fejlesztések versus állami megvonások

A gyógyturizmusban egyre több vállalkozó kiugrási lehetőséget lát Magyarországon. Kérdés, hogy az amúgy is ellentmondásokkal teli iparágat hogyan érintik a 2010-es költségvetési változások. Ugyanis a kormány úgy tervezi, jövőre elveszi a fürdővárosok önkormányzatától is az idegenforgalmi adótámogatás felét. Egyes önkormányzatok tanácstalanok, mások viszont egyelőre még bizakodóak a jövőre nézve.

gyula_furdoAz ország dél-alföldi térségében Gyula a legismertebb nemzetközi fürdőhely. A város az ország 10 kiemelt fürdővárosa között található. Nyáron itt barangolva úgy érzi az ember, mintha nem is Magyarországon járna: a bevásárlóközpontban, az étteremben, de még a történelmi Várfürdőben is idegen nyelven társalognak az emberek, sőt, a parkolóban szétnézve, kétharmada az autóknak román rendszámú. „Ez nem meglepetés – meséli Baranyó Géza, a helyi turisztikai bizottság elnöke –, hiszen miután Románia csatlakozott az Európai Unióhoz, a határközelség miatt Gyula szerepe felértékelődött.”

A kisváros költségvetésében körülbelül 60 millió forintos kiesést jelent az adótámogatás felének megszűnése. Az önkormányzatok által beszedett idegenforgalmi adó minden forintját két forinttal egészítette ki eddig az állam. Ezt a kiegészítését a városok szabadon felhasználhatták. A 2010-es évtől kezdve azonban már csak egy forinttal egészíti ki az állam ezt az összeget. tovább a cikk folytatására »

2009.
november 30.
Adri | Film

district9newposterHa létezne „PR” kategória az Oscar-díj történetében, azt egyértelműen a District 9 című, Peter Jackson kebelén melengetett opusz kapná, mindenesetre érdemes alámerülni a D9 vélt vagy valós mélységeinek boncolgatásában.

Tényleg a külcsín kapargatásával indítva: a film reklámkampánya fergeteges. Nehéz olyan falfelületbe botlani kicsiny fővárosunkban – vagy szűkebb „pátriámat” példaként hozva: a kollégiumok folyosóin – ahol ne virítana mostanság egy „IDEGENEKNEK BELÉPNI TILOS” plakát, persze a megfelelő jelentéstartalommal. No azért ne legyünk igazságtalanok, már a Magyar Vándor gárdája is élt az átértelmezett közlekedési/figyelem-felkeltési tábla marketingfogásával a mű beharangozó hadjáratában (nincs új a Nap alatt-fíling), azonban – külföldi produkcióról lévén szó – most nagyobb tételben kellett nyomtatni az említett motívumokkal ellátott posztereket, matricákat, pólókat, kiskutyafülét stb., ami nem baj, sőt! Azon túl ugyanis, hogy a népből hajlandóságot csikarsz ki a megfelelő filmre való jegyvásárláshoz (és reklámmogulként ugye mi másért kapnád nem jelentéktelen összegről szóló csekkedet), de még azelőtt kultfilmet is fabrikálsz a menedzselt műből, mielőtt azt akár csak premier előtt bemutatták volna. Ki van ez találva, kérem szépen! (De itt is lássuk a fától az erdőt: A kígyók a fedélzeten klasszikus is így kezdte pályafutását, mi meg tegyük a szívünkre a kezünket és úgy merjük állítani, hogy volt valami értelme leforgatni azt a – khm – filmet.) tovább a cikk folytatására »

2009.
november 28.

Az ünnepek közeledtével megsokasodtak a jótékonysági kezdeményezések. Ezek közül válogatunk, hogy segítsünk eligazodni mindazoknak, akik kedvet éreznek magukban egy kis szeretetszolgálatra! A bejegyzést folyamatosan frissítjük, ha valami újdonságra bukkanunk.

Akcióban a MikulásGyár

mikulaslogoA Mikulásgyár elsősorban tartós élelmiszert, tisztítószereket, ruhákat, játékokat vár adományként. Kiemelten fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy a rászorultaknak tartós élelmiszerre van a legnagyobb szükségük, így kérjük, amennyiben lehetőségük van, hozzanak minél több konzervet, tésztát, lisztet, cukrot stb. A Mikulásgyár nagyon szívesen fogad használt ruhákat, játékokat, könyveket is, ám arra kérjük az adományozókat, hogy olyan ruhákat, játékokat, könyveket hozzanak, amelyeket maguk és gyermekük is szívesen fogadna. Az ajándékokat, felajánlásokat nem szükséges becsomagolni, akár kézben, akár dobozban, akár nejlonzacskóban is hozhatják.

Fontos újdonság, hogy a Magyar Posta közreműködésével idén a kisebb településen élőknek is lehetősége nyílik az ünnepek közeledtével adományokkal segíteni a rászorulókat. Az adakozók bármelyik postán leadhatják csomagjaikat a MikulásGyárnak, ahonnan a Magyar Vöröskereszthez juttatja azokat a posta. Az adományokat az ország valamennyi postáján ingyen lehet feladni. A dobozokra csupán rá kell írni nagybetűkkel: MIKULÁSGYÁR. tovább a cikk folytatására »

2009.
november 27.
Anikó | Társadalom
munkamaniaIdőzavar, rohanás, kávé, XL, s egy gyors ebéd. Ennek mindig így kell lennie? Nem lehetek sikeres, ha nem pörgök a nap 24 órájában? Slow Life, Slow Work,  Slow Food és Slow Karácsony. Nem túl idillikus ez?

Ahogyan közelednek az ünnepek, s velük együtt a vizsgák, mindig elérkezik az a pont, amikor úgy érzi az ember, hogy elég volt. Nem kell több élénkítés, kihívás, csak egy kis pihenés. De mégis hogyan, ha a neheze még csak most jön?

Slow Life: a mozgalom lényege, hogy fékezzünk le, s éljünk tartalmas életet. A túlzott élettempó nemcsak felületessé teszi a hétköznapokat, hanem egy olyan állapotba is kerget bennünket, ahol már a munkamánia tüneteit észlelhetjük magunkon. Mik is ezek? Állandó szorongás, idegesség, teljesítménykényszer, öröm nélküli robotolás. Észre sem vesszük és a testünk már nem úgy reagál, ahogyan szokott, egyre nyűgösebbé válunk, míg végül elérjük a kiégés állapotát. A padlóról pedig nehéz talpra állni, főleg ha addigra már egy felelős pozícióba küzdöttük fel magunkat, aminek következtében valóban kevés időt tudunk a lelkünk rendbe tételére szánni. tovább a cikk folytatására »

2009.
június 18.

Lassan a szemeszter végéhez érünk, így hát következzen egy összeállítás 2009 kulturális fővárosból, mindazokról az élményekről, amelyek leginkább megfogtak az elmúlt négy hónapban.

1. Dornröschen

Tschaikowsky Csipkerózsikája több mint egy tündérmese. A linzi balett társulat a Bruckner Orchesterrel karöltve egy csodálatos előadást készített ebből a remekműből. Egyedül azt sajnáltam, hogy a díszlet végig sötét volt – habár a jelmezek valamelyest ellensúlyozták ezt a komorságot.
2009linz1

2. Ars Electronica Center

Linz jövő kiállítása egy egész délutánra le tudja kötni a nagyérdeműt. Az Ars Electronica Center legtöbb érzékszervünket megmozgatva vonultatja fel az elmúlt évek feltalálóinak újításait. Többek között robotokat láthatunk, melyek küzül az egyik felismer téged, majd rád mosolyog vagy szomorú képet vág. Aztán egy műszerrel felvételeket tudnak készíteni a szemünk belsejéről – hátborzongató, de amellett, hogy érdekes találmányról van szó, igen hasznosnak is mondható az orvostudományban. Aztán ki lehetett próbálni a levegőben rajzolást 3 dimenziósan – tudom, ezt így elég nehéz elképzelni, inkább látni kell. S van még egy különleges képernyő is, amelyen számok úsznak el előttünk. Igazából ez tetszett a legjobban, mert ennek a játéknak az volt a lényege, hogy rá kellett csapni a számokra, s ha jól csináltuk, a szám kimerevedett előttünk, s megjelent alatta egy történet, az adott számhoz kapcsolódóan.
tovább a cikk folytatására »

2009.
június 6.

Békésen állok a metrómegállóban. Csendesen bambulok magam elé így este tizenegy felé. Velem szemben ott a plakát. Eszmélek. Mellettem áll a párom. Rám néz: Ez valami gender? Yeap. – mondom én. Leszállunk a célállomáson: újabb, plakátok. Esélyegyenlőségi plakát és szónoklatháború van. Az esélyegyenlőség fonák fogalom: pont arról szól, hogy az esélyek nem egyenlőek, de ezt különféle eszközökkel optimalizálni lehet. Az esélyegyenlőség mindemellet nem csak a nemek viszonyairól szól: a leszázalékoltak, fogyatékkal élők, etnikai, vallási, regionális, képzettségi, szociális stb. alapon megkülönböztetettek esélyeinek javításáról szól.

egyenloek-vagyunkEgyrészt a plakát hatásos, mert tömören mutatja meg azt, amit szóban elmagyarázni nehéz. Vizuális eszközeit tekintve ez a plakát jó, szerintem. De én valamiért nem örültem neki, hogy ez a plakát van szemben velem. Te, aki ezt olvasod, tudod mi az a gender? Én sokáig nem tudtam. Ne félj ez nem vallomás lesz. Mármint nem a párom nemére vonatkozólag.

Gyakorlaton olyan munkám volt, ami kikerülhetetlenné tette a gender témát. Azt, amit ez a plakát olyan zseniálisan megjelenít. De ettől a plakáttól nem voltam boldog. Nem az alkotóját kárhoztatom: ez egy eltalált ábrázolás. Csak nem tudtam eldönteni, miért van ott, és miért néz rám még sok helyről. Ami a plakáton megjelenik, azt igyekszem most szavakba önteni. Mert a kép tömör, mindenki mást gondol róla. Egy kép ezért nagyon sokat mond. Én csak azt mondom el, mi van rajta, szerintem.

Eddig, ha neméről (gender) kérdeztek egy emberi lényt, férfiként vagy nőként határozta meg magát. A modern elméletek azonban az emberek nemének két fogalmát ismerik: a biológiai nemiséget (szexus), amely nőt vagy férfit jelent, ill. a társadalmi szerepeket leírót, talán ez a gender. A gender idáig gyűjtőfogalom volt: mindazt jelezte, ami a kultúra, társadalom és természet interakciójából fakadóan egy-egy embert jellemzett. Az új tendencia az, hogy a gender kizárólag kultúrafüggő, és mint ilyen egyéni és társadalmi folyamatoktól függően keletkező vagy eltűnő trend. Ez azt jelenti, hogy a szexus (anatómiai nem) adott, de a társadalmi nem (a gender) önálló, független egyéni választás eredménye. A választás – ahogy a plakáton is látszik – nem pusztán két opció között történik: mert lehet valaki heteroszexuális, homoszexuális, ill. leszbikus és lehet transzszexuális, biszexuális is. Ezek, összesítve négy-hatféle gender-identitást jelentenek. Ez – elméleti síkon – természet (anatómia) és kultúra éles szétválasztása. Eszerint a nem a társadalmi szinten divatos sztereotípiák és tulajdonítások összesége. tovább a cikk folytatására »

2009.
május 24.
Adri | Irodalom

Lehull a spagetti-szószos lepel a fantáziánkban élő vadnyugati mítoszról, melynek papírmasé díszleteiből így már John Wayne és Gojko Mitic is félelemtől reszketve vágtázna ki, biztonságot remélve.

veresdelkorokCormac McCarthy a 2008-as Nem vénnek való vidék című film bemutatása után vált ismertté és kedveltté a (magyar) nagyközönség előtt, mint a film alapjául szolgáló regény írója. A film és a könyv sikere folytatásért kiáltott, és meg is kapta a nagyérdemű – ha nem is egy új darabbal honorálva meg rajongását.

A hazánkban eddig még ki nem adott történet, a Véres délkörök – elődjéhez vagy inkább utódjához hasonlóan – az USA déli határainál játszódik, mely nem is meglepő, tekintettel arra, hogy McCarthy erről a tájról származik, és a helyi lakosok sokat mondó hümmögését, meg a marhatenyésztés minden csínját-bínját úgy ismeri, mint a tenyerét. Némi újításként szolgál, hogy írónk visszakalauzol minket a 19. század első felébe, amikor még vad musztángok nyargalásztak a prérin; az olajfinomítók, Ewingék, vagy az olasz filmgyártás pedig csak az eljövendő korok elborzasztó árnyaként vetülhetett e kietlen környékre. A jól ismert klisék már akkor is éltek: lengőajtós kocsmákban kortyolták a whiskeyt, Colt is megteremtette a tájegység egyik szimbólumát, a fehérek meg a pogány vadak akkortájt sem akartak megférni a bőrükben. Csakhogy nosztalgikus korképünket alaposan felborítja, hogy a mai retro-hullámot meglovagoló divatipar trendi kis darabjait olyan vastagon borította a vér és a mocsok, amiről napjaink híradóján edzett, semmi ágán ülő lelkünk legrémesebb álmaiban sem gondolt. Persze, sejtettem én, hogy a Winnetou-történetek csupán lányregényesített kivonatai a valóban lezajlott skalpolásoknak, s annyi felvetéssel is éltem a könyvet kezembe véve, hogy McCarthytól nem áll távol a vérbő erőszak. Szóval valamelyest megacélozottan láttam neki a betűk falásának, de közel sem azt kaptam, amit reméltem. tovább a cikk folytatására »

2009.
május 2.

figaro4Csak amolyan Vígszínház-módra, de dacára az évszázados feldolgozások hagyományának, még mindig le lehet úgy húzni egy bőrt a témáról, hogy jót szórakozzon a nép.

A közönségnek viszont jó adag szemfülességgel kell megáldva lennie, hogy ráakadjon eme gyöngyszemre a színház repertoárjában, mert bár tavaly áprilisban mutatták be a darabot, igen korlátozott számú előadást biztosítottak számára (márciusban a 15-ei volt az egyetlen alkalom, de semmi baj, hisz május 20-án is felgördül a függöny!). Pedig gyér érdeklődésről nem lehet szó, ma legalábbis teltházzal játszották. Rám pedig szálljon a Hadak Urának kénköves haragja, Petőfi pedig térjen vissza büntetni a ködből azon elfajzott magatartásomért, amiért e nemzeti ünnep hazafias estéjén akár a Bánk Bán operett-filmet, akár a 80 huszárt nem átallottam elmulasztani egy olyan darab kedvéért, amely érintőlegesen sem kapcsolódik kishazánk történelméhez!

A keményvonalas színházbajárók által már úgyis több emeletnyi magasságból le vagyok nézve, hiszen akik szerint a világot jelentő deszkák varázslatát ma már csak a „Kamarák”, „Kamrák”, „Raktárszínházak” és más egyéb kivilágítatlan zugok tudják produkálni az egyszereplős, egész estét betöltő nagymonológok behatárolhatatlan világfájdalommal küszködő figuráival, azok nem igen tudnak mit kezdeni a szerénységemmel reprezentált nagyátlaggal, aki szerint szórakozni nem csak Csehovon lehet. Urambocsá egy musicalre is beül.

Elismerem ugyan, a Figaro házassága nem egy hosszú percekre elgondolkodtató mű, de ahhoz elég, hogy kényelmesen levessem magam a vörös bársonyszékek egyikébe és két órán keresztül átadjam magam a könnyed közösségi időtöltésnek, miközben még jól is érzem magam. tovább a cikk folytatására »

2009.
április 9.

linz1Ugyan még csak április van, mégis egyre közeledünk 2010-hez, amikor az Európa Kulturális Fővárosa címet Pécs veszi át Linztől és Vilniustól. A következőkben a linzi vendégszeretetbe nyerhettek némi bepillantást, amely remélem a pécsieknek is jó tanulság lesz.
linz2

Megérkezés
A leggyakoribb, hogy a turisták vonattal érkeznek Linzbe, így a város gondoskodott arról, hogy már az első földet érésükkor is egy LINZ ’09 feliratba botoljanak. Felfestették ezt a bejárókra, aluljárókra, még a lábunk alá is, így semmi kétségünk nem lehet afelől, hogy jó helyen járunk.

Info-dömping
Olyan nincs, hogy valaki itt egy programról lemarad, hiszen külön újságjuk van ez év alkalmából, s rengeteg brosúra és magazin, amelyek a tájékozódásban segítenek. Emellett egy Linz09 Infocenter és néhány belvárosi info-oszlop is útba igazít bennünket.

linz3
Linz09 Infocenter

Múzeumok, kiállítások
Ezekről majd később, az elkövetkező hetekben, hónapokban olvashattok. Mindenesetre az sokat elárul a linziekről, hogy felhúztak a Duna-partra két múzeumot, bővítik a Schloss-t és még néhány csarnokot és koncertközpontot is felvettek a térképre. tovább a cikk folytatására »

Previous