Archive for október, 2008

Már egy hete készülök elbeszélgetni Hágát megjárt jogászainkkal, csak hát most épp azt az időszakot élik, hogy gyakorlatilag szétcincálják őket. Interjú a Kossuth Rádióban, mélyhörgés Verebessel a Napkeltében, fogadás az ELTE dísztermében és még ki tudja mivel van tele a naptáruk. Azért rám is sikerült időt szakítaniuk, hogy az eddig sebtében elejtett hírmorzsákat kicsit kipótoljuk a Telders Nemzetközi Jogi Moot Court Versenyen való szereplésükről. Mert hogy Deli Zsófi, Juhász Márti, Pusztai Dávid és – egy idegen légiós – Pálffy Miki egyedülálló módon a verseny történetében 7-ek lettek Magyarország színeiben. tovább a cikk folytatására »

Nemrégen láttam egy filmet (Martin Guerre visszatérése), amely egy középkori igaz történetet mond el. Szó se róla, a főszerep itt is az „egyszerű” emberé volt, mint szokásosan. Az én szegénységképem éppen ezért, az ilyen filmekből és hasonló olvasmányélményeimből táplálkozik. De most feltűnt valami, ami egyáltalán nem illett bele ebbe a képbe. Gérard Depardieu jó paraszt létére úgy mulatott társaival, hogy ott aztán minden „nyomorult” borban fürdött. Ez valóban így ment akkor? A szegények nem takarékoskodtak a szűkölködés miatt úgy, ahogyan azt várnám?
Tavaly nyáron engem is elfogott a segítési vágy és jelentkeztem kislányok táboroztatására egy Miskolc és Tiszaújváros közti faluba.
A tábort kizárólag cigánygyerekeknek szerveztük. Le merem írni ezt a szót, mert ők inkább cigánynak, mintsem romának tartották magukat. Az első nap végén azt hittem, minden idegszálamnak lőttek. Már hajnal volt, amikor a lányok még rohangáltak, verekedtek, sírtak és kiabáltak egyszerre. Nem, mondtam magamnak, én ebből nem kérek. Bármennyire is nehéz a sorsuk, ők tényleg egy másik világban élnek, ahová nekem nincs belépésem. Aztán a második napon kiderült, hogy mégis lehet.
tovább a cikk folytatására »

Október 16.

Tegnap izgalmas beszélgetést folytattunk az európai karácsonyozási és Mikulás-szokásokról. Kiderült, hogy a mi (eredeti) Mikulásunk a legszegényebb, mert:
1. neki nincsen lova, aminek ki lehetne rakni egy répát, ahogy a belgák teszik,
2. nekünk csak kisebb ajándékot szokott hozni, nem úgy, mint a hollandoknak, akik családon belül kihúznak egy nevet, és nagy ajándékot vesznek, kötelezően a családtag éves viselkedéséről szóló vicces verssel kísérve.

+1. Mi is szegényebbek vagyunk, mert nem rakunk ki kettő sört a Mikulásnak (és így az apukák nem kapnak sört a becsempészéskor, mint a belga apukák).

De nekünk jobb, mert:
tovább a cikk folytatására »

A következő beszámoló egy kísérlet, hogy az Olaszországról kialakított pizza, tészta, tengerpart szimbólumokon kicsit túlmutatva (de valószínűleg időnként az elragadtatás és az evidens részletek leírásába bukva) a mindennapi Olaszországot mutassuk be, már amennyire egy Erasmusos élete mindennapinak tekinthető.

Különbségek és jellegzetességek:

1. A napszemüvegnek az arc 80 százalékát fednie kell.
2. A rizs és a tészta első fogás, nem köret.
3. A mellékutca kis bárjai is megélnek és kultúráltak.
4. Ha hirtelen fékezel, vagy nem indulsz zöldnél, rád dudálnak azonnal, de ha három oda-vissza tolatásból fordulsz meg az utca közepén, akkor nem.
5. Az olaszok mindent szinkronizálnak, így ritka a feliratos film (és persze hetekkel később mutatnak be mindent).
6. A vészvillogó minden KRESZ-szabály alól felmentést ad, így parkolnak három sorban az utca közepén.
7. Olívaolajat használnak főzésre és a napraforgóolaj a különlegesség.
8. A metróban mindenki az ajtó közepén várja, hogy felszállhasson és ezért senki sem mérges.
9. Salátához, húshoz, tésztához is esznek kenyeret, zsemlét, ami viszont só nélkül készül.
10. A közértben (PAM), mindig lehet friss kagylót vagy halat kapni.
11. Errefelé nem lehet se tejfölt, se kefirt szerezni, ami van, az nem hasonlít a magyarra.
12. A férfiak átlagosan 35 éves korukban, a nők 30 éves korukban házasodnak.
13. Házasságukig a férfiak általában otthon élnek, nem saját lakásban.
14. Általában véve sehol sem kell borravalót adni.

tovább a cikk folytatására »