Tudósítás Taljánföldről 2.

Október 16.

Tegnap izgalmas beszélgetést folytattunk az európai karácsonyozási és Mikulás-szokásokról. Kiderült, hogy a mi (eredeti) Mikulásunk a legszegényebb, mert:
1. neki nincsen lova, aminek ki lehetne rakni egy répát, ahogy a belgák teszik,
2. nekünk csak kisebb ajándékot szokott hozni, nem úgy, mint a hollandoknak, akik családon belül kihúznak egy nevet, és nagy ajándékot vesznek, kötelezően a családtag éves viselkedéséről szóló vicces verssel kísérve.

+1. Mi is szegényebbek vagyunk, mert nem rakunk ki kettő sört a Mikulásnak (és így az apukák nem kapnak sört a becsempészéskor, mint a belga apukák).

De nekünk jobb, mert:

1. a portugáloknak csak 24-e és 25-e a karácsony, a hollandok szintén csak két napot tartanak annak, és 25-én hatalmas partikba mennek (diszkó karácsonykor?!)…
2. a hollandok nem kapnak karácsonykor ajándékot…

A nemzetkarakter szubjektíven:
- ha nem ismernék otthonról lengyel srácokat, akkor azt mondanám, nem léteznek, mert itt csak kb. 14 lány van, akik éppen jókor jöttek Olaszországba, mert a néphagyomány szerint amelyik olasznak még nem volt lengyel barátnője, annak most van.
- nyugtató helyett a portugál fiúk társaságát használjuk /ott meg lányok nincsenek/, mert olyan nyugodt emberekkel még életemben nem találkoztam, mint ők. Ugyanakkor annyira nyugodtak, hogy lazán késnek 3 órát a megbeszélt találkozóról, és a kiránduláson is mindig elvesztek…

Firenze

Most egy kicsit eltűntem, mert utaztunk. Az úti cél Siena és Firenze volt. Azt hiszem eddig még nem éreztem igazi szerelmet, de Firenze rádöbbentett, hogy mi is az…mármint egy város iránt. Most csak egy villámlátogatásra futotta, így „csak” egy néhány kilométeres sétára futotta a városközpontban, és a Pitti Palotában töltöttem el röpke 4 órát… Gyönyörű kertje van, hihetetlen kilátással, 1780-as években telepített cédrussétánnyal… Szavakat sem találok, ami lássuk be, nálam elég furcsa…

Siena jellegzetessége, hogy az egyik legszebben megmaradt középkori város, főleg azért, mert a 13-14. század folyamán a sok városállami háborúzás után Firenze legyőzte, amelynek az lett a következménye, hogy bosszúból több évtizedre befagyasztották a kereskedelmet, ipart. Így a város rohamos fejlődése megállt, jelei most is láthatók- természetesen, ha az Armani bolt melletti kisutcán megyünk be… Ettől függetlenül Siena nem lopta be magát a szívembe, mert náluk tényleg irracionálisan sok a siesta 15-19 (nalunk csak 13-15), így majdnem éhen maradtunk, olyan nagyon sok dolog meg nincsen, egy háromnegyed nap alatt kényelmesen meg lehet nézni. A középkori kis utcák hangulatosak, és végre megtudtuk, hogy miért van mindenhol Pinocchio Toszkánában…

siena

Nálam szerencsésebbek biztosan tudják, hogy a történet és az írója is toszkán volt. Nekünk ehhez be kellett menni egy Pinocchio szaküzletbe (sic! Létezik.), ahol nem lepődtek meg a kérdésen, pláne hogy a turisták nagy része az egész sztorit Walt Disneynek tulajdonítja…Mi ennyire nem lőttünk félre, az olasz eredet megvolt.

Most éppen órám lenne, de az a bizonyos akadémiai 20 perc ugyan itt is létezik (Portugáliában csak 10 percet várnak – jellemző egy olyan népre, akiket 7-re kell hívni, hogy fel kilencre megjelenjenek – a lengyelek 15-öt) az olaszok meg hülyék, mert a mai 45 perces várakozás után mi, Erasmusosok eljöttünk, ők meg szerintem még mindig ott ülnek… és ráadásul nem is beszélgetnek…Az egyetem egy nagyon furcsa Bermuda-háromszög, vagy mi…

Már vannak itteni tradícióink is, például a Lusta Szombat vagy Lusta Vasárnap, amikor plédekkel felszerelkezve elmegyünk a Toronyhoz, vagyis az ottani smaragdzöld fűhöz, és csak süttetjük a hasunkat/hátunkat a még mindig meleg nappal…vasárnap a tengerparton voltunk. Igen, fürdőruhában (micsoda sokk…), igen még úsztunk is. Az olasz családok tüntelőleg csak napoztak, de a vizet már túl hidegnek találták a maga húsz fokával.