Tudósítás Taljánföldről 5.

November 22.

Milyen is volt Róma? Megvan az az előnye is, hogy minden út oda vezet, ezért nem kell elmagyarázni, hogy hol van, miről híres, másrészt csak 4 órára van Pisától, ami egy olyan regionális vonattal (legalsó kategória árban és minőségben is), ami az otthoni IC-ket teljes testhosszal veri, nem is sok.

Az időjárás gyönyörű volt, attól eltekintve, hogy a három napból kettőn 90%-ban esett az eső, míg azon a napon, amikor csak délután eredt el, a napos időszakban a vatikáni múzeumban voltunk…

A Szent Péter bazilikához vezető sorban találkoztunk egy olyan találmánnyal, ami megerősít abban, hogy nyitott szemmel kell turistáskodni. Ugyanis odavágódott hozzánk egy megnyerő fiatalember és olyan exkluzív ajánlatot prezentált, mint még senki más: 30 euróért bevisz a Szent Péter bazilikába (ingyenes a bejárás), bevisz a Vatikáni Múzeumba és a Sixtusi Kápolnába (a kettő egy helyen van, diákjegy: 8 €) és még angol nyelven idegenvezetést is kapunk, a sorból is kiállhatunk, amúgy meg rohanjunk, mert 15.30kor bezár a múzeum. Végighallgattuk, majd kiálltuk az 5 perces sort, elsétáltunk a Vatikánhoz, mindent megnéztünk, s amikor az a csoport még arról beszelt, hogy volt egyszer egy olyan történet, hogy Laokoón, mi már megnéztük a Sixtusit is, kényelmesen és magyarul (a turista információban egy amerikai hölgy a SIXTEEN’s Chapelhez akart menni…sic…)

A Colosseumnál megint belefutottunk egy lehúzós idegenvezetőbe, innentől idézet tőle, szabad fordítás tőlem: “Beviszlek a Colosseumba és a Forum Romanumba sorban állás nélkül, elmondom a történelmet, mert így csak egy nagy rakás romot és követ láttok! Mennyibe kerül mindez? Csupán 35€.” Erre mondtam én, hogy ez az utolsó napunk Rómában, nincs pénzünk, így nekünk marad csak egy nagy adag kő és rom. Hozzáfűzném, hogy a belépő a Colosseumba automatikusan jogosít a Palatinusra és a Forum Romanumra, táblák vannak kirakva két nyelven a történetről, a jegy pedig 6,5 € … A gladiátorok meg zokniban voltak, és pénzért lehetett csak velük fényképezkedni. Az amerikai csaj csoportja pedig szájtátva bámulta a lányt, amikor egy bizonyos Római Birodalomról kezdett beszélni.

Róma miért is hihetetlen? Mert hihetetlenül sok minden van benne, nem is a mérete, hanem az egy négyzetméterre jutó katarzisok száma teszi örökké.

a Trevi kút

Az utolsó napunkon a nyakunkba vettük a várost, éppen nem esett, így a Colosseum, Circus Maximus, Forum Romanum, Palatinus, Trevi-kút, Spanyol lépcsők, Pantheon, tucatnyi gyönyörű templom, sikátorok és kis utcák, tér névvel megtisztelt kereszteződések és sugárutak, 10 személyes buszok és emeletes vonatok, századelős villamosok és McDonaldsok, obeliszkek kereszttel a tetejükön, Quirinale, nyolctípusú rendőrségi egyenruhások mellett Guccit áruló afrikaiak, s ki tudja még mi minden megnézése után fáradtan, de nagyon fáradtan (és persze boldogan is) “haza” vonatoztunk Pisába (és megtudtuk, hogy kevés jobb dolog van, mint az egész napos esőben gyaloglás után a vonat forró légkondijára tenni az átfagyott lábunkat és narancsos Lindt csokit enni)… de azért még van miért visszatérni.