Tudósítás Taljánföldről 7.

Január 13.

Az új esztendő a Dávid szobortól (Piazza della Signorina, Firenze) 20 méterre ért minket egy “vudkától” ünneplő erasmusos lengyel lánycsapat, két magyar (lakótársam és én) társaságában. Az olaszok szilvesztere gyakorlatilag a 10 órától hajnali 4-ig az utcán mászkálásból áll, 10-től éjfélig nincs más program (a koncertek éjfélkor kezdődnek) mint azt az ipari mennyiségű és minőségű petárda- és tűzijáték-állományt elhasználni, amit összevásárolnak. Természetesen megvan mindennek az ára, ez nem a biztonságról híres, 2 évvel ezelőtt nagyon örültek, hogy nem volt halálos áldozata a szilveszternek, idén sajnos megint volt. Éjfélkor pezsgőeső következik, ami konkrétan nedves utakat, sőt pocsolyákat jelent. Mi meg csak néztünk egymásra a magyar lánnyal, hogy most tényleg újév van?! Így esett, hogy Toscana közepén két idétlen magyar lány vigyázállásban énekelte a magyar himnuszt. Kicsit később pedig a Ponte Vecchion sodródva mindeninek boldog új évet kiabáltunk, aki nem hallotta meg, annak ezúton és utólag is minden jót.

A következő napok a vizsgákról szóltak, a város üres volt, egy teremtett olasz lelket sem lehetett látni, csak a kikapcsolódásra vágyó nemzetközeik csellengtek az éjszakai utcákon.
A vizsgán azonban megjelentek a taljánok, még pedig a tiszteletet megadva farmerben, tornacipőben, melegítőfelsőben és lehetőleg egy minél szőrösebb kapucnival rendelkező kabáttal…kicsit kilógtunk, de csak addig, míg a kiskosztümben feszítő lengyel lányokat meg nem pillantottuk. Mi azért kicsit megismerve a népet lazábbra vettük.

A vizsga menetéről: a tanár természetesen betartja az akadémiai késést, majd megjelenik a maximum 60 fős kiselőadóban és névsort olvas. Aki nincs ott, annak grazie ciao. Ezután mindenki helyet foglal. A mi termünkben 2 vizsgáztató volt, akiknél egyszerre zajlottak a vizsgák. A portugálok egy szó után az ismétlést választották, mivel náluk minden, kedves jogászkollégák, minden vizsgánál lehet törvényt használni, az olaszoknál nem… A lengyelek is elbukták a kihívást, így meglehetősen félve ültünk le vizsgázni. Harminc ember szemével a hátamban a pilótaszerződések, hajóbérleti szerződés, a tengeri körutazási szerződés után egy 26-os jeggyel és hatalmas megkönnyebbüléssel mentem haza. A számozás azért ilyen furcsa, mert itt 30-as a maximum jegy, 18-assal már megvan a vizsga. A másik vizsgát hasonló körülményekkel, 27-es jeggyel abszolváltam.

Így azt hiszem, hogy ezzel, mint egy megnyugtató happy enddel, írhatom meg most a búcsúzását ennek a hosszúra nyúlt beszámolónak. Arrivederci!