Archive for június, 2009

Lassan a szemeszter végéhez érünk, így hát következzen egy összeállítás 2009 kulturális fővárosból, mindazokról az élményekről, amelyek leginkább megfogtak az elmúlt négy hónapban.

1. Dornröschen

Tschaikowsky Csipkerózsikája több mint egy tündérmese. A linzi balett társulat a Bruckner Orchesterrel karöltve egy csodálatos előadást készített ebből a remekműből. Egyedül azt sajnáltam, hogy a díszlet végig sötét volt – habár a jelmezek valamelyest ellensúlyozták ezt a komorságot.

2. Ars Electronica Center

Linz jövő kiállítása egy egész délutánra le tudja kötni a nagyérdeműt. Az Ars Electronica Center legtöbb érzékszervünket megmozgatva vonultatja fel az elmúlt évek feltalálóinak újításait. Többek között robotokat láthatunk, melyek küzül az egyik felismer téged, majd rád mosolyog vagy szomorú képet vág. Aztán egy műszerrel felvételeket tudnak készíteni a szemünk belsejéről – hátborzongató, de amellett, hogy érdekes találmányról van szó, igen hasznosnak is mondható az orvostudományban. Aztán ki lehetett próbálni a levegőben rajzolást 3 dimenziósan – tudom, ezt így elég nehéz elképzelni, inkább látni kell. S van még egy különleges képernyő is, amelyen számok úsznak el előttünk. Igazából ez tetszett a legjobban, mert ennek a játéknak az volt a lényege, hogy rá kellett csapni a számokra, s ha jól csináltuk, a szám kimerevedett előttünk, s megjelent alatta egy történet, az adott számhoz kapcsolódóan.
tovább a cikk folytatására »

Békésen állok a metrómegállóban. Csendesen bambulok magam elé így este tizenegy felé. Velem szemben ott a plakát. Eszmélek. Mellettem áll a párom. Rám néz: Ez valami gender? Yeap. – mondom én. Leszállunk a célállomáson: újabb, plakátok. Esélyegyenlőségi plakát és szónoklatháború van. Az esélyegyenlőség fonák fogalom: pont arról szól, hogy az esélyek nem egyenlőek, de ezt különféle eszközökkel optimalizálni lehet. Az esélyegyenlőség mindemellet nem csak a nemek viszonyairól szól: a leszázalékoltak, fogyatékkal élők, etnikai, vallási, regionális, képzettségi, szociális stb. alapon megkülönböztetettek esélyeinek javításáról szól.

Egyrészt a plakát hatásos, mert tömören mutatja meg azt, amit szóban elmagyarázni nehéz. Vizuális eszközeit tekintve ez a plakát jó, szerintem. De én valamiért nem örültem neki, hogy ez a plakát van szemben velem. Te, aki ezt olvasod, tudod mi az a gender? Én sokáig nem tudtam. Ne félj ez nem vallomás lesz. Mármint nem a párom nemére vonatkozólag.

Gyakorlaton olyan munkám volt, ami kikerülhetetlenné tette a gender témát. Azt, amit ez a plakát olyan zseniálisan megjelenít. De ettől a plakáttól nem voltam boldog. Nem az alkotóját kárhoztatom: ez egy eltalált ábrázolás. Csak nem tudtam eldönteni, miért van ott, és miért néz rám még sok helyről. Ami a plakáton megjelenik, azt igyekszem most szavakba önteni. Mert a kép tömör, mindenki mást gondol róla. Egy kép ezért nagyon sokat mond. Én csak azt mondom el, mi van rajta, szerintem.

Eddig, ha neméről (gender) kérdeztek egy emberi lényt, férfiként vagy nőként határozta meg magát. A modern elméletek azonban az emberek nemének két fogalmát ismerik: a biológiai nemiséget (szexus), amely nőt vagy férfit jelent, ill. a társadalmi szerepeket leírót, talán ez a gender. A gender idáig gyűjtőfogalom volt: mindazt jelezte, ami a kultúra, társadalom és természet interakciójából fakadóan egy-egy embert jellemzett. Az új tendencia az, hogy a gender kizárólag kultúrafüggő, és mint ilyen egyéni és társadalmi folyamatoktól függően keletkező vagy eltűnő trend. Ez azt jelenti, hogy a szexus (anatómiai nem) adott, de a társadalmi nem (a gender) önálló, független egyéni választás eredménye. A választás – ahogy a plakáton is látszik – nem pusztán két opció között történik: mert lehet valaki heteroszexuális, homoszexuális, ill. leszbikus és lehet transzszexuális, biszexuális is. Ezek, összesítve négy-hatféle gender-identitást jelentenek. Ez – elméleti síkon – természet (anatómia) és kultúra éles szétválasztása. Eszerint a nem a társadalmi szinten divatos sztereotípiák és tulajdonítások összesége. tovább a cikk folytatására »