Best of Linz

Lassan a szemeszter végéhez érünk, így hát következzen egy összeállítás 2009 kulturális fővárosból, mindazokról az élményekről, amelyek leginkább megfogtak az elmúlt négy hónapban.

1. Dornröschen

Tschaikowsky Csipkerózsikája több mint egy tündérmese. A linzi balett társulat a Bruckner Orchesterrel karöltve egy csodálatos előadást készített ebből a remekműből. Egyedül azt sajnáltam, hogy a díszlet végig sötét volt – habár a jelmezek valamelyest ellensúlyozták ezt a komorságot.

2. Ars Electronica Center

Linz jövő kiállítása egy egész délutánra le tudja kötni a nagyérdeműt. Az Ars Electronica Center legtöbb érzékszervünket megmozgatva vonultatja fel az elmúlt évek feltalálóinak újításait. Többek között robotokat láthatunk, melyek küzül az egyik felismer téged, majd rád mosolyog vagy szomorú képet vág. Aztán egy műszerrel felvételeket tudnak készíteni a szemünk belsejéről – hátborzongató, de amellett, hogy érdekes találmányról van szó, igen hasznosnak is mondható az orvostudományban. Aztán ki lehetett próbálni a levegőben rajzolást 3 dimenziósan – tudom, ezt így elég nehéz elképzelni, inkább látni kell. S van még egy különleges képernyő is, amelyen számok úsznak el előttünk. Igazából ez tetszett a legjobban, mert ennek a játéknak az volt a lényege, hogy rá kellett csapni a számokra, s ha jól csináltuk, a szám kimerevedett előttünk, s megjelent alatta egy történet, az adott számhoz kapcsolódóan.

3. Crossing Europe Filmfestival

Április végén egy egy hetes filmfesztivált tartottak a városban. A programon európai művészfilmek szerepeltek, melyek közül egyet nekem is lehetőségem volt megtekinteni. Ez egy török mozi volt, Selim Evci rendezésében, címe Iki Cizgi, vagyis Two Lines. A történet teljesen mai, Isztambulban játszódik, egy pár életéből mutat be pillanatképeket. A vetítés utáni beszélgetésen ott volt maga a rendező, s még egy segítője is, akik elmondták, mitől különleges a nekünk hétköznapinak tűnő történet. Az alapfelállás ugyanis az, hogy adott egy jó állásban lévő nő, saját lakással, autóval és egy fiatal, jóképű férfi, aki fotósként dolgozik, s gyakorlatilag a nő kitartottja. Törökországban ez új jelenség, így a film valójában tabukat feszeget. Csúcspontját pedig akkor éri el, amikor egy kunderai fordulattal a pár szerepjátékba kezd. A nő játssza az utcanőt, a férfi pedig végre a domináns pozícióba kerül. Annak ellenére, hogy ezzel elszabadulnak az indulatok, kettejük kapcsolatában nem törik össze semmi. Inkább az lesz nyilvánvalóvá, hogy már nincs közöttük olyan érték, szerelem vagy kötődés, amit elveszíthetnének.

4. IN SITU

Ha figyelmesen haladunk Linz belvárosában, a földön észrevehetünk felfestve néhány rövid történetet. Európa kulturális fővárosa tapasztalataim szerint máig küzd múltjával, ugyanis letagadhatatlan tény, hogy Hitler kedvenc városáról van szó. S most, hogy 2009-ben elnyerte ezt a megtisztelő EU-s címet, egyben azzá vált, amivé a Führer akarta tenni: kulturális központtá.
Így a forgalmasabb tereken, sétálóutcákon történeteket festetettek fel, amelyek mind az Anschlusst követő időszakhoz kapcsolódnak és a náci birodalom valódi oldalát mutatják be, konkrét, személyes történeteken keresztül.

5. Pöstlingberg

Aki magát már érett felnőttnek érzi, nyugodtan ugorjon át ezen a bejegyzésen. A következőkben ugyanis törpékről lesz szó, akik Linz legmagasabb hegyét, Pöstlinberget uralják. Utánakérdeztem, honnan jött a téma ehhez a hagyományosnak tűnő hegyhez és állítólag valamikor valóban kisemberek éltek ezen a helyen.
Persze, szerintem ezt annyira kell csak komolyan venni, minthogy a dachsteini barlangrendszer egy részét Mamut barlangnak nevezték el – azért, mert jól hangzik.

Pöstlingberget május utolsó hétvégéje óta egy városi vonattal közelíthetjük meg, amely Linz főteréről indul és a hegy tetején álló templom tövében áll meg. Innen csodálatos kilátás nyílik az egész városra, s ha szerencsénk van, akkor egészen az Alpokig elláthatunk.

Majd egy rövid sétával érkezünk meg a Grottenbahnhoz, amely már a mesék birodalmába vezet bennünket. Először a törpékhez visz, majd letesz egy földalatti városba, ahol mindenki szabadon barangolhat a mesékből ismert házak között.
Ha pedig mindez még nem volna elég: az itt élő őzekért és a friss hegyi levegőért már megéri vonatra szállnunk.