Collegium

Egy régi tartozásunkat törlesztjük most azzal, hogy bemutatjuk Balázs Mariann-t számotokra. Az interjúban az eddigi karrierjéről, a collegiumi munkájáról és terveiről kérdeztük őt.

- Családi állapotod?
- Egy férj, egy kislány
- Kedvenc helyed?
-Tengerpart
- Kedvencek ételed?
- Túrógombóc.
- Mivel töltöd a szabadidődet?
- Családommal, kertészkedéssel.
- Mondj egy pozitív és egy negatív dolog magadról!
- A jég hátán is megélek, viszont nehezen kelek fel reggel.

- Mit mondanál el magadról a MédiaBlog hasábjain?
- Solymáron élek hosszabb-rövidebb megszakításokkal születésemtől fogva, közép-illetve felsőfokú tanulmányaimat Budapesten végeztem a Kaffka Margit Gimnáziumban, a Budapesti Tanítóképző Főiskolán, majd a Külkereskedelmi Főiskola másoddiplomás képzésének PR szakirányán.

Tanítottam németet, szerveztem nyelvtanfolyamokat, foglalkoztam – a mai divatos kifejezéssel élve – sajátos nevelési igényű, részképesség-zavaros kisiskolásokkal – fejlesztő pedagógusi munkakörben, családsegítő központban és kórházban, tehát szociális, egészségügyi területeken; az állami nonprofit szektor minden zegzugát megismerhettem a rendszerváltást követő években. Tanulmányaimat szinte mindig munka mellett végeztem. A Külkert akkor kezdtem el, amikor váltottam; elhatároztam, hogy megismerem a másik, forprofit oldalt is, így kerültem egy osztrák-német érdekeltségű külkereskedelmi céghez. Ezután megint jött egy fordulat; a nyomdaipar és grafika világa. Kisebb magyar cégeknél, lelkes kis csapatokban dolgoztam, azt hiszem, ez áll alkatomhoz a legközelebb. Ezek a munkatapasztalatok váltak meghatározóvá, amikor a főiskolán kiderült, hogy az általam megcélzott szakirány harmadik évre megszűnt. A PR-t pedig érdekesnek, hozzám közelálló területnek találtam, nem esett nehezemre belevágni.
tovább a cikk folytatására »

A következőkben összegyűjtöttem azokat a legegyszerűbb dolgokat, amivel energiát takaríthatsz meg. Csökkentsük tehát együtt az ökológiai lábnyomunkat! Nem csak unokáink fogják megköszönni, hanem a Coli energiaszámláit is csökkenthetjük.
(És csak most, csak nektek: a bejegyzés végén ajándék videóval :) )

Széll Tomi

• 1. Fűtsd a szobát
  A háztartások energiafelhasználásnak közel 70%-ára a fűtés miatt van szükség, ez az MCC jellegéből adódóan nálunk valószínűleg még több is ennél. Tehát ezen a területen tudunk spórolni is a legtöbbet. Fontos, hogy az utca felé a lehető legkevesebb hő szökjön ki. Ezért a fűtési szezonban a lehető legkevesebbszer nyissuk ki az ablakunkat! Ha hat hónapon keresztül gyakran hagyod résre nyitva az ablakodat, akkor tavaszig akár 1 tonna felesleges CO2-ot is képezhetsz. Ha a radiátort megfelelően állítottad be, akkor naponta néhány perc szellőztetés is bőven elég, hiszen a colis nyílászárók mellett egyébként is egész nap cserélődik a levegő :)

tovább a cikk folytatására »

A következő műsorszám a nyugalom megzavarására alkalmas képi hatásokat tartalmaz!

Akik használják az A/földszinti folyosó hűtőit, azok mindenképp olvassák el. Különösen az utolsó részt!

Talán még emlékeztek egy körlevelemre egy-két hónapról ezelőtt, amikor is beszámoltam a lejárt tejekkel való hadakozásomról. Akkor körülbelül 8 liter romlott tejet távolítottam el kettő darab hűtőből.

Nos, gyilkos dolog ha az embernek sok vizsgája van, mert a rengeteg tanulás és stressz bizonyára lekorlátozza, hogy hány dologra vagyunk képesek odafigyelni. Viszont legalább annyira rossz, ha az embernek már nincs több vizsgája, és olyan perverziókra is marad ideje, hogy megvizslassa, mik is vannak a közös hűtőben, miért is nincs benne soha elég hely.

Az utóbbi én rám vonatkozik. Elkövettem azt a hibát, hogy a folyosómon található két hűtő egyikét elkezdtem kipakolni. 2009. 01. 27. 15:20 perckor.
tovább a cikk folytatására »

A győztes könyv

Mint emlékezhettek, az ősz folyamán már cseszegettem a társaságot olyan idióta kérdésekkel, melyek kedvenc könyveitekre, filmeitekre kérdeztek rá. Az eddig beérkezett címekből összeállítottam az 1-10. helyezettek listáját.
Egyelőre 28-an adtak választ. Ez azt jelenti, 28×5 könyv-, illetve 28×5 filmcímet kaptam. (Nekik ezúton is köszönöm a részvételt.) Ez részben elegendő ahhoz, hogy közzétegyem a részeredményeket; a koli összlétszámához képest viszont talán kevéske.

Van-e értelme ennek az egésznek? A kérdés jogos, természetesen bennem is felmerült. A legkönnyebb dolga talán annak van, aki öt könyvet olvasott és öt filmet látott életében. Mivel óriási anyagból lehet meríteni, viszonylag kevés egyezés van a beküldött címek között. Néhány dologra azonban mindenképpen jó ez a felmérés. Felhívja a figyelmet olyan alkotásokra, amelyek kívül esnek a látószögünkön – netán még sohasem hallottunk róluk.

Rengeteg elemzési lehetőséget jegyeztem fel magamnak. Ezekre majd akkor kerítek sort, ha több címet kaptam. Érdekes lesz például megfigyelni, mekkora a kötelező irodalom aránya, illetve a magyar és a kortárs filmeké. Létre lehetne hozni egy adatbankot az összes címmel. S végül az írók/filmrendezők versenye is ez. tovább a cikk folytatására »

Elmúlt karácsony, közeleg az újév, legfőbb ideje, hogy hírt adjunk a collegiumi kosárcsapat eredményeiről. Nyáron nem tétlenkedtek a csapat játékosügynökei: a tavalyi bajnoki ezüstérem és kupagyőzelem után az idei évben a duplázást, azaz a bajnoki győzelmet és a kupa ismételt megszerzését tűztük ki célul.

Bár már a tavalyi keretünk is nagyon erős volt, úgy gondoltuk, sosem árt, ha tovább erősödik a játékosanyag. Ennek megfelelően szerződtettük Pálinkó Gábort, a Kunszentmiklós NB II-es csapatának vezéregyéniségét, s Pápay Mihályt, az agilis és bámulatos kezdősebességgel bíró kiscsatárt, aki a szintén NB II-es Budai XI SE alapembere. A távozók névsora is két névre rúg: a halálos tempódobásairól elhíresült Bendik Tamás, már végzett collegistánk idén nem erősíthet minket. Mayer Gábor, domináns cserecenterünk pedig ideiglenesen visszavonult – bár hivatalosan még nem jelentette be. tovább a cikk folytatására »

…egy díjról, a szabadságról és a terveiről

Gergő, Collegiumunk igazgatóhelyettese ez év novemberében azon tíz fiatal tehetség között foglalhatott helyet, akiknek a köznevelés területén kifejtett áldozatos munkáját Junior Prima Díjjal ismerték el. Ennek apropóján kérdeztem őt, s miközben lebilincselve hallgattam gondolatait a mai oktatás helyzetéről és a szabadságról – közben fel sem fogtam, hogy pár héten belül már búcsúznunk kell. Ám szívből remélem, hogy valóban nem örökre. tovább a cikk folytatására »

Kedves mindenki, amint láthatjátok magunk is csatlakoztunk a kezdeményezéshez!

Beszélgetés Mérő Lászlóval, az ELTE Gazdaságpszichológiai Szakcsoportjának professzorával pályájáról, az evolúciós marketinggel foglalkozó cége tevékenységéről és a mémekről.

Ön matematika szakon szerzett diplomát. Milyen út vezetett innen a pszichológiához? Hogyan fordult e tudomány felé?

Az elég estleges volt, az az igazság. Egyetem után egy mesterséges intelligencia kutatócsoportba kerültem az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intézetébe. A mesterséges intelligencia egyáltalán nem haladt úgy akkoriban – ma sem egyébként –, mint ahogy remélni lehetett, csak ma már nem is annyira remélik Eleinte úgy nézett ki, hogy a számítógéppel egy csomó mindent meg lehet csinálni, itt van egy gép, ami logikai műveleteket ilyen gyorsan és megbízhatóan hajt végre. Csakhogy ez nem minden önmagában. Akkor persze matematikusként vagy mérnökként olyan nagyon nem izgatja az embert, hogy ezt hogy csinálja a természet, tehát mondjuk az ember, de ha nem megy, akkor elkezdi érdekelni, így azon kaptam magam, hogy egyre több kognitív pszichológia irodalmat olvasok, és egyre kevesebb műszakit meg matematikait. tovább a cikk folytatására »

Mindig szívesen megyek el egy olyan városba, ahol a történelmi emlékek jobban megmaradtak, ezért megtapasztalhatom a város egykori hangulatát. Ilyenkor kicsit úgy érzem, hogy az időt visszaforgatva láthatom az ott élő embereket. Ezáltal az ő bölcsességüket és tapasztalataikat is magamba szívom. Persze ez csak képzelgés. De azért jól esik.

Ezt lehet érezni Krakkóban is. Bár erre az egyik legmegfelelőbb hely a városon belül a főtér lenne, azonban a turisták és az árusok zaja és kavalkádja miatt itt nem nyílik lehetőség az álmodozásra. Ekkor az ember befordul valamelyik csöndes kis utcába, ahol jobban kettesben maradhat a várossal. (Persze ehhez el kellett szakadni a többiektől is.) Ilyenkor párbeszédbe kezd a város és a képzeletem. Én magam pedig csöndesen hallgatom.

Rengeteg ember lépkedhetett itt, ment a pékhez, munkába, orvoshoz. Én pedig egy másik városból és országból jöttem, hogy ezalatt a pár nap alatt megfejtsek az egykor és a most itt élő emberek életéből valamit. tovább a cikk folytatására »

Már egy hete készülök elbeszélgetni Hágát megjárt jogászainkkal, csak hát most épp azt az időszakot élik, hogy gyakorlatilag szétcincálják őket. Interjú a Kossuth Rádióban, mélyhörgés Verebessel a Napkeltében, fogadás az ELTE dísztermében és még ki tudja mivel van tele a naptáruk. Azért rám is sikerült időt szakítaniuk, hogy az eddig sebtében elejtett hírmorzsákat kicsit kipótoljuk a Telders Nemzetközi Jogi Moot Court Versenyen való szereplésükről. Mert hogy Deli Zsófi, Juhász Márti, Pusztai Dávid és – egy idegen légiós – Pálffy Miki egyedülálló módon a verseny történetében 7-ek lettek Magyarország színeiben. tovább a cikk folytatására »