Interjú

Egy régi tartozásunkat törlesztjük most azzal, hogy bemutatjuk Balázs Mariann-t számotokra. Az interjúban az eddigi karrierjéről, a collegiumi munkájáról és terveiről kérdeztük őt.

- Családi állapotod?
- Egy férj, egy kislány
- Kedvenc helyed?
-Tengerpart
- Kedvencek ételed?
- Túrógombóc.
- Mivel töltöd a szabadidődet?
- Családommal, kertészkedéssel.
- Mondj egy pozitív és egy negatív dolog magadról!
- A jég hátán is megélek, viszont nehezen kelek fel reggel.

- Mit mondanál el magadról a MédiaBlog hasábjain?
- Solymáron élek hosszabb-rövidebb megszakításokkal születésemtől fogva, közép-illetve felsőfokú tanulmányaimat Budapesten végeztem a Kaffka Margit Gimnáziumban, a Budapesti Tanítóképző Főiskolán, majd a Külkereskedelmi Főiskola másoddiplomás képzésének PR szakirányán.

Tanítottam németet, szerveztem nyelvtanfolyamokat, foglalkoztam – a mai divatos kifejezéssel élve – sajátos nevelési igényű, részképesség-zavaros kisiskolásokkal – fejlesztő pedagógusi munkakörben, családsegítő központban és kórházban, tehát szociális, egészségügyi területeken; az állami nonprofit szektor minden zegzugát megismerhettem a rendszerváltást követő években. Tanulmányaimat szinte mindig munka mellett végeztem. A Külkert akkor kezdtem el, amikor váltottam; elhatároztam, hogy megismerem a másik, forprofit oldalt is, így kerültem egy osztrák-német érdekeltségű külkereskedelmi céghez. Ezután megint jött egy fordulat; a nyomdaipar és grafika világa. Kisebb magyar cégeknél, lelkes kis csapatokban dolgoztam, azt hiszem, ez áll alkatomhoz a legközelebb. Ezek a munkatapasztalatok váltak meghatározóvá, amikor a főiskolán kiderült, hogy az általam megcélzott szakirány harmadik évre megszűnt. A PR-t pedig érdekesnek, hozzám közelálló területnek találtam, nem esett nehezemre belevágni.
tovább a cikk folytatására »

A Varsói Magyar Kulturális Intézet (VMKI) 2009 decemberének első napjaiban költözött új helyére. Az Intézetről, annak munkájáról, a magyar-lengyel kulturális kapcsolatokról, az Angelus-díjról, a kultúra szerepéről beszélgettem Gordon István igazgatóval. Az interjút testvérblogunkkal közösen, két részletben közöljük – az első részben a VMKI munkájáról lesz szó.

- Szervez-e a Magyar Kulturális Intézet magyar nyelvkurzust?
- Mindig is szervezett. „Azokban” az években a lengyelek nagy számban jártak hozzánk, magyar nyelvtanfolyamra. Sok százan, talán az ezret is elérte azoknak a száma, akik évente úgy döntöttek: ha csak néhány mondatot is, de megtanulnak valamit magyarul. Akkoriban ingyenes volt a nyelvtanfolyam. Ma már pénzbe kerül, s a tanulók száma a korábbinak mintegy tizedére csökkent. Ez persze érthető, ugyanis aki igazán komolyan akar tanulni, az egyetemen tanul. Aki pedig csak „úgy”… A fő kérdés: mi a motiváció? Ha valaki lángra gyullad szerelmileg, akkor azonnal nekilát egy kis nyelvtanulásnak, hogy konzultálni tudjon a napi ügyekről választottjával. A mozgatórugó más és más, de mindig találni évente több tucatnyi embert, akik szívesen nekilátnak a magyar nyelv tanulásának. A szám persze év végére a felére csökken, de nem baj, hiszen nem is érdekünk, hogy tömegtermelésre álljunk át. Ha pár olyan embert ki tudunk nevelni, mondjuk, évente három-négyet, aki meg tud szólalni rendesen magyarul, annak nagyon örülünk.
tovább a cikk folytatására »

…egy díjról, a szabadságról és a terveiről

Gergő, Collegiumunk igazgatóhelyettese ez év novemberében azon tíz fiatal tehetség között foglalhatott helyet, akiknek a köznevelés területén kifejtett áldozatos munkáját Junior Prima Díjjal ismerték el. Ennek apropóján kérdeztem őt, s miközben lebilincselve hallgattam gondolatait a mai oktatás helyzetéről és a szabadságról – közben fel sem fogtam, hogy pár héten belül már búcsúznunk kell. Ám szívből remélem, hogy valóban nem örökre. tovább a cikk folytatására »

Beszélgetés Mérő Lászlóval, az ELTE Gazdaságpszichológiai Szakcsoportjának professzorával pályájáról, az evolúciós marketinggel foglalkozó cége tevékenységéről és a mémekről.

Ön matematika szakon szerzett diplomát. Milyen út vezetett innen a pszichológiához? Hogyan fordult e tudomány felé?

Az elég estleges volt, az az igazság. Egyetem után egy mesterséges intelligencia kutatócsoportba kerültem az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intézetébe. A mesterséges intelligencia egyáltalán nem haladt úgy akkoriban – ma sem egyébként –, mint ahogy remélni lehetett, csak ma már nem is annyira remélik Eleinte úgy nézett ki, hogy a számítógéppel egy csomó mindent meg lehet csinálni, itt van egy gép, ami logikai műveleteket ilyen gyorsan és megbízhatóan hajt végre. Csakhogy ez nem minden önmagában. Akkor persze matematikusként vagy mérnökként olyan nagyon nem izgatja az embert, hogy ezt hogy csinálja a természet, tehát mondjuk az ember, de ha nem megy, akkor elkezdi érdekelni, így azon kaptam magam, hogy egyre több kognitív pszichológia irodalmat olvasok, és egyre kevesebb műszakit meg matematikait. tovább a cikk folytatására »

Már egy hete készülök elbeszélgetni Hágát megjárt jogászainkkal, csak hát most épp azt az időszakot élik, hogy gyakorlatilag szétcincálják őket. Interjú a Kossuth Rádióban, mélyhörgés Verebessel a Napkeltében, fogadás az ELTE dísztermében és még ki tudja mivel van tele a naptáruk. Azért rám is sikerült időt szakítaniuk, hogy az eddig sebtében elejtett hírmorzsákat kicsit kipótoljuk a Telders Nemzetközi Jogi Moot Court Versenyen való szereplésükről. Mert hogy Deli Zsófi, Juhász Márti, Pusztai Dávid és – egy idegen légiós – Pálffy Miki egyedülálló módon a verseny történetében 7-ek lettek Magyarország színeiben. tovább a cikk folytatására »