Reklám

Az ünnepek közeledtével megsokasodtak a jótékonysági kezdeményezések. Ezek közül válogatunk, hogy segítsünk eligazodni mindazoknak, akik kedvet éreznek magukban egy kis szeretetszolgálatra! A bejegyzést folyamatosan frissítjük, ha valami újdonságra bukkanunk.

Akcióban a MikulásGyár

A Mikulásgyár elsősorban tartós élelmiszert, tisztítószereket, ruhákat, játékokat vár adományként. Kiemelten fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy a rászorultaknak tartós élelmiszerre van a legnagyobb szükségük, így kérjük, amennyiben lehetőségük van, hozzanak minél több konzervet, tésztát, lisztet, cukrot stb. A Mikulásgyár nagyon szívesen fogad használt ruhákat, játékokat, könyveket is, ám arra kérjük az adományozókat, hogy olyan ruhákat, játékokat, könyveket hozzanak, amelyeket maguk és gyermekük is szívesen fogadna. Az ajándékokat, felajánlásokat nem szükséges becsomagolni, akár kézben, akár dobozban, akár nejlonzacskóban is hozhatják.

Fontos újdonság, hogy a Magyar Posta közreműködésével idén a kisebb településen élőknek is lehetősége nyílik az ünnepek közeledtével adományokkal segíteni a rászorulókat. Az adakozók bármelyik postán leadhatják csomagjaikat a MikulásGyárnak, ahonnan a Magyar Vöröskereszthez juttatja azokat a posta. Az adományokat az ország valamennyi postáján ingyen lehet feladni. A dobozokra csupán rá kell írni nagybetűkkel: MIKULÁSGYÁR. tovább a cikk folytatására »

Békésen állok a metrómegállóban. Csendesen bambulok magam elé így este tizenegy felé. Velem szemben ott a plakát. Eszmélek. Mellettem áll a párom. Rám néz: Ez valami gender? Yeap. – mondom én. Leszállunk a célállomáson: újabb, plakátok. Esélyegyenlőségi plakát és szónoklatháború van. Az esélyegyenlőség fonák fogalom: pont arról szól, hogy az esélyek nem egyenlőek, de ezt különféle eszközökkel optimalizálni lehet. Az esélyegyenlőség mindemellet nem csak a nemek viszonyairól szól: a leszázalékoltak, fogyatékkal élők, etnikai, vallási, regionális, képzettségi, szociális stb. alapon megkülönböztetettek esélyeinek javításáról szól.

Egyrészt a plakát hatásos, mert tömören mutatja meg azt, amit szóban elmagyarázni nehéz. Vizuális eszközeit tekintve ez a plakát jó, szerintem. De én valamiért nem örültem neki, hogy ez a plakát van szemben velem. Te, aki ezt olvasod, tudod mi az a gender? Én sokáig nem tudtam. Ne félj ez nem vallomás lesz. Mármint nem a párom nemére vonatkozólag.

Gyakorlaton olyan munkám volt, ami kikerülhetetlenné tette a gender témát. Azt, amit ez a plakát olyan zseniálisan megjelenít. De ettől a plakáttól nem voltam boldog. Nem az alkotóját kárhoztatom: ez egy eltalált ábrázolás. Csak nem tudtam eldönteni, miért van ott, és miért néz rám még sok helyről. Ami a plakáton megjelenik, azt igyekszem most szavakba önteni. Mert a kép tömör, mindenki mást gondol róla. Egy kép ezért nagyon sokat mond. Én csak azt mondom el, mi van rajta, szerintem.

Eddig, ha neméről (gender) kérdeztek egy emberi lényt, férfiként vagy nőként határozta meg magát. A modern elméletek azonban az emberek nemének két fogalmát ismerik: a biológiai nemiséget (szexus), amely nőt vagy férfit jelent, ill. a társadalmi szerepeket leírót, talán ez a gender. A gender idáig gyűjtőfogalom volt: mindazt jelezte, ami a kultúra, társadalom és természet interakciójából fakadóan egy-egy embert jellemzett. Az új tendencia az, hogy a gender kizárólag kultúrafüggő, és mint ilyen egyéni és társadalmi folyamatoktól függően keletkező vagy eltűnő trend. Ez azt jelenti, hogy a szexus (anatómiai nem) adott, de a társadalmi nem (a gender) önálló, független egyéni választás eredménye. A választás – ahogy a plakáton is látszik – nem pusztán két opció között történik: mert lehet valaki heteroszexuális, homoszexuális, ill. leszbikus és lehet transzszexuális, biszexuális is. Ezek, összesítve négy-hatféle gender-identitást jelentenek. Ez – elméleti síkon – természet (anatómia) és kultúra éles szétválasztása. Eszerint a nem a társadalmi szinten divatos sztereotípiák és tulajdonítások összesége. tovább a cikk folytatására »

Nemrég közvéleménykutatáson kérdezték meg az embereket a szabadidejük eltöltéséről a szentendrei Skanzen megrendelésére a GFK munkatársai. Az eredmény az lett, hogy szabadideje eltöltéséhez a magyarok mintegy 40%-a egyáltalán nem választ sem kulturális, sem turisztikai célpontot, a rokoni, baráti kör meglátogatásán és a bevásárlóközpontok felkeresésén kívül szinte soha nem mozdul ki. A felmérésből az is kiderült, hogy a szabadidős tevékenységek piacán egyszerre versengenek a kulturális
tevékenységek (a múzeumok, színházak, mozik, koncertek látogatása)és a kirándulás, túrázás célpontjai.

A lakosság hatvan százaléka, tehát egész aktívnak mondható, de „kegyeikért“ számos program verseng. A negyven százaléknyi passzív arány pedig nagyon sok. Azon gondolkodtam , mi lehet ennek a hátterében: mert nem szívesen könyvelném el az egészet úgy, mint a lakosság igénytelenségének fokmérőjét és morzsolgatnám könnyeim a kultúra végső letűnésének réme miatt.

Az emberek azt hiszem, alapvetően kíváncsiak, de számtalan információval látják el őket. A legtöbbért semmit sem kell tenniük. Sőt, a legtöbb elől inkább menekülni igyekeznek. A szabadidő aktív eltöltésért, főleg, ha az valamilyen kulturális program pedig áldozni kell: időt, pénzt, energiát. A pihenésnek pedig számtalan egyszerűbb módja is adott. tovább a cikk folytatására »