Színház

Csak amolyan Vígszínház-módra, de dacára az évszázados feldolgozások hagyományának, még mindig le lehet úgy húzni egy bőrt a témáról, hogy jót szórakozzon a nép.

A közönségnek viszont jó adag szemfülességgel kell megáldva lennie, hogy ráakadjon eme gyöngyszemre a színház repertoárjában, mert bár tavaly áprilisban mutatták be a darabot, igen korlátozott számú előadást biztosítottak számára (márciusban a 15-ei volt az egyetlen alkalom, de semmi baj, hisz május 20-án is felgördül a függöny!). Pedig gyér érdeklődésről nem lehet szó, ma legalábbis teltházzal játszották. Rám pedig szálljon a Hadak Urának kénköves haragja, Petőfi pedig térjen vissza büntetni a ködből azon elfajzott magatartásomért, amiért e nemzeti ünnep hazafias estéjén akár a Bánk Bán operett-filmet, akár a 80 huszárt nem átallottam elmulasztani egy olyan darab kedvéért, amely érintőlegesen sem kapcsolódik kishazánk történelméhez!

A keményvonalas színházbajárók által már úgyis több emeletnyi magasságból le vagyok nézve, hiszen akik szerint a világot jelentő deszkák varázslatát ma már csak a „Kamarák”, „Kamrák”, „Raktárszínházak” és más egyéb kivilágítatlan zugok tudják produkálni az egyszereplős, egész estét betöltő nagymonológok behatárolhatatlan világfájdalommal küszködő figuráival, azok nem igen tudnak mit kezdeni a szerénységemmel reprezentált nagyátlaggal, aki szerint szórakozni nem csak Csehovon lehet. Urambocsá egy musicalre is beül.

Elismerem ugyan, a Figaro házassága nem egy hosszú percekre elgondolkodtató mű, de ahhoz elég, hogy kényelmesen levessem magam a vörös bársonyszékek egyikébe és két órán keresztül átadjam magam a könnyed közösségi időtöltésnek, miközben még jól is érzem magam. tovább a cikk folytatására »

“Amikor meg akarod ****ni a feleséged nővérét, és 5 évig arra gondolsz, hogy ha csak egyszer láthatnád a sógornőd ****ját, meghalhatsz, akkor abba a csapdába estél, mint minden férfi, aki egy *****ért eladna mindent, amije van, miközben azért imádkozik, hogy ne veszítse el mindenét, ha nem teszi meg.”

- olvashatjuk Toepler Zoltán honlapján a Gecy című legújabb darabjának ismertetőjét, melyet ifj. Sebő Ferenc rendezésében láthatunk. Ez a kortárs művészünk igencsak megosztja a véleményeket személyiségével és műveivel egyaránt. Borzasztó sajnálatos tényként kell tudomásul vennünk, hogy ma Magyarországon egy színházi darab, tágabban véve egy művészeti alkotás, pusztán – valamilyen szempontból kifolyólag – botrányosnak kikiáltott voltával hírnevet szerezhet magának. És publicitást. És figyelmet. tovább a cikk folytatására »