MCC MédiaBlog

Január 13.

Az új esztendő a Dávid szobortól (Piazza della Signorina, Firenze) 20 méterre ért minket egy “vudkától” ünneplő erasmusos lengyel lánycsapat, két magyar (lakótársam és én) társaságában. Az olaszok szilvesztere gyakorlatilag a 10 órától hajnali 4-ig az utcán mászkálásból áll, 10-től éjfélig nincs más program (a koncertek éjfélkor kezdődnek) mint azt az ipari mennyiségű és minőségű petárda- és tűzijáték-állományt elhasználni, amit összevásárolnak. Természetesen megvan mindennek az ára, ez nem a biztonságról híres, 2 évvel ezelőtt nagyon örültek, hogy nem volt halálos áldozata a szilveszternek, idén sajnos megint volt. Éjfélkor pezsgőeső következik, ami konkrétan nedves utakat, sőt pocsolyákat jelent. tovább a cikk folytatására »

A győztes könyv

Mint emlékezhettek, az ősz folyamán már cseszegettem a társaságot olyan idióta kérdésekkel, melyek kedvenc könyveitekre, filmeitekre kérdeztek rá. Az eddig beérkezett címekből összeállítottam az 1-10. helyezettek listáját.
Egyelőre 28-an adtak választ. Ez azt jelenti, 28×5 könyv-, illetve 28×5 filmcímet kaptam. (Nekik ezúton is köszönöm a részvételt.) Ez részben elegendő ahhoz, hogy közzétegyem a részeredményeket; a koli összlétszámához képest viszont talán kevéske.

Van-e értelme ennek az egésznek? A kérdés jogos, természetesen bennem is felmerült. A legkönnyebb dolga talán annak van, aki öt könyvet olvasott és öt filmet látott életében. Mivel óriási anyagból lehet meríteni, viszonylag kevés egyezés van a beküldött címek között. Néhány dologra azonban mindenképpen jó ez a felmérés. Felhívja a figyelmet olyan alkotásokra, amelyek kívül esnek a látószögünkön – netán még sohasem hallottunk róluk.

Rengeteg elemzési lehetőséget jegyeztem fel magamnak. Ezekre majd akkor kerítek sort, ha több címet kaptam. Érdekes lesz például megfigyelni, mekkora a kötelező irodalom aránya, illetve a magyar és a kortárs filmeké. Létre lehetne hozni egy adatbankot az összes címmel. S végül az írók/filmrendezők versenye is ez. tovább a cikk folytatására »

A minap sajátos déjà vu élményem volt aktuális sajtószemlém kapcsán: a leköszönő amerikai elnök, George Bush kínosra sikeredett búcsújáról szóló tudósítás volt a dolog oka. Nem mondható túl népszerű elnöknek most sem és a januárban induló garantáltan hangos és igen kellemetlen per miatt, ez valószínűleg nem javul majd. Ugyanis hamarosan elkezdődik a CBS televízió korábbi munkatársa által kezdeményezett per, amelyben az elnök számára igen kínos ügyet vesznek elő. Ez már önmagában is érdekes lenne. Miért a dejá vu? Vajda Évával egy féléven keresztül beszéltünk a médiaetikáról. Meg is néztük az Insider című filmet. Ami nem fikció: egy 1995-ben megtörtént hasonló, CBS háza táján történt eseményt dolgoz fel. A mostani eset az előzőhöz kísértetiesen hasonlít. Szóval megint rájár a rúd a CBS hírnevére. tovább a cikk folytatására »

Elmúlt karácsony, közeleg az újév, legfőbb ideje, hogy hírt adjunk a collegiumi kosárcsapat eredményeiről. Nyáron nem tétlenkedtek a csapat játékosügynökei: a tavalyi bajnoki ezüstérem és kupagyőzelem után az idei évben a duplázást, azaz a bajnoki győzelmet és a kupa ismételt megszerzését tűztük ki célul.

Bár már a tavalyi keretünk is nagyon erős volt, úgy gondoltuk, sosem árt, ha tovább erősödik a játékosanyag. Ennek megfelelően szerződtettük Pálinkó Gábort, a Kunszentmiklós NB II-es csapatának vezéregyéniségét, s Pápay Mihályt, az agilis és bámulatos kezdősebességgel bíró kiscsatárt, aki a szintén NB II-es Budai XI SE alapembere. A távozók névsora is két névre rúg: a halálos tempódobásairól elhíresült Bendik Tamás, már végzett collegistánk idén nem erősíthet minket. Mayer Gábor, domináns cserecenterünk pedig ideiglenesen visszavonult – bár hivatalosan még nem jelentette be. tovább a cikk folytatására »

…egy díjról, a szabadságról és a terveiről

Gergő, Collegiumunk igazgatóhelyettese ez év novemberében azon tíz fiatal tehetség között foglalhatott helyet, akiknek a köznevelés területén kifejtett áldozatos munkáját Junior Prima Díjjal ismerték el. Ennek apropóján kérdeztem őt, s miközben lebilincselve hallgattam gondolatait a mai oktatás helyzetéről és a szabadságról – közben fel sem fogtam, hogy pár héten belül már búcsúznunk kell. Ám szívből remélem, hogy valóban nem örökre. tovább a cikk folytatására »

„Anyu, ha nagy leszek, én is celeb szeretnék lenni”- hallottam a buszon egy gyermek szájából. Lássuk csak, mit is jelent ez: c-e-l-e-b. Az angolszász celebrity, vagyis magyarán szólva „ünnepelt” rövidített változata. Tehát azt hiszem, kijelenthetjük, hogy a sztár – szintén angolszász eredetű star, magyarul csillag – szinonímájaként definiálhatnánk a legegyszerűbben ezt a viszonylag újkeletű kifejezést. Ennek ellenére én mégis megkockáztatom, hogy ez mégsem ugyanaz, hanem kettő, egymást nem teljesen fedő fogalommal állunk itt szemben, melyek ezáltal nem is kölcsönösen megfeleltethetőek: aki celeb, az nem feltétlenül sztár, és vica versa. Miért van ennek az egésznek jelentősége? Mert úgy hiszem, ebben az egy szóban manifesztálódik a médiának egy egyre nyilvánvalóbb tendenciája, amelyre és társadalmi következményeire nagyobb figyelmet kellene fordítanunk.

Az említett tendencia a bulvárosodás mentén ragadható meg a legegyszerűbben. Hisz miről is van itt szó: egyre nagyobb a tartalomszolgáltatók, legfőképpen a televízióban a bulvár jellegű témákkal foglalkozó műsorok száma. Mivel foglalkozik a bulvár: a hírességek, filmcsillagok és közéleti személyiségek életének azon részével, amely alapvetően nem tartozna a nyilvánosságra, vagyis a magánéletükkel, valamint a közszereplések bakijait illetve esetenként botrányos mivoltát rágja át. tovább a cikk folytatására »

Erőszakos gyermekek. Kimondani is nehéz, nemhogy szembesülni vele szülőként, pedagógusként vagy egyszerűen az utcán, járókelőként. Az elmúlt időszakban ismertté vált esetek hatására egyre többen kétségbe vonják büntetőjogi szabályozásunk alkalmasságát a probléma kezelésére. Van azonban egy jogintézmény, amelyet a jogászokon kívül nagyon kevesen ismernek. Ez a pártfogó felügyelet, amely többek között a tinédzsererőszak leküzdésére létezik és működik ma is társadalmunkban. A kérdés már csak az, hogy mennyire hatásosan?

A cikk megírásához személyes szálak vezettek. Egyrészt Böbe, aki önkéntes munkájáról mesélt a Jóvátetthelynél, másrészt az édesanyám, aki egy szakközépiskolában ifjúságvédelmi felelős. Tapasztalataikról meséltek nekem és mutatták be a problémákat, két egészen különböző nézőpontból. tovább a cikk folytatására »

Beszélgetés Mérő Lászlóval, az ELTE Gazdaságpszichológiai Szakcsoportjának professzorával pályájáról, az evolúciós marketinggel foglalkozó cége tevékenységéről és a mémekről.

Ön matematika szakon szerzett diplomát. Milyen út vezetett innen a pszichológiához? Hogyan fordult e tudomány felé?

Az elég estleges volt, az az igazság. Egyetem után egy mesterséges intelligencia kutatócsoportba kerültem az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intézetébe. A mesterséges intelligencia egyáltalán nem haladt úgy akkoriban – ma sem egyébként –, mint ahogy remélni lehetett, csak ma már nem is annyira remélik Eleinte úgy nézett ki, hogy a számítógéppel egy csomó mindent meg lehet csinálni, itt van egy gép, ami logikai műveleteket ilyen gyorsan és megbízhatóan hajt végre. Csakhogy ez nem minden önmagában. Akkor persze matematikusként vagy mérnökként olyan nagyon nem izgatja az embert, hogy ezt hogy csinálja a természet, tehát mondjuk az ember, de ha nem megy, akkor elkezdi érdekelni, így azon kaptam magam, hogy egyre több kognitív pszichológia irodalmat olvasok, és egyre kevesebb műszakit meg matematikait. tovább a cikk folytatására »

November 30.

Délután fel 5-kor egy indián telefonközpontban lefixáltunk egy milánói hétvégét egy ismerősömmel. Az indian phone center azonban megérdemli, hogy bemutassam, mert minden olasz városban van legalább egy belőle, az indian időnként lehet african is. A lényeg, hogy a bevándorlók haza telefonálási illetve internetezési igényeit elégíti ki, általában az adott kultúra zenéjével és szokásaival. A múlt héten pl. egy afrikai srác 5 körül lévén leterítette az imaszőnyegét a hely közepére, és Mekka felé fordulva imádkozni kezdett.

A változatosság kedvéért most is szakadt az eső, bár Milánó nemcsak a divat, hanem a kellemetlen idő egyik központja is. Ezért csütörtökön Veneto régió felé vettük az irányt, hátha oda nem követ a fekete felhő, de igen. Az Arena pedig, ami nyilván kisebb, mint a Colosseum, de épebben megmaradt és én jobban el tudom képzelni az ottani spectaculumokat, CSAK aznap zárva volt. Úgyhogy megkerestük Júlia erkélyét (olaszul Giulietta), megfogdostuk az udvarban található szobor mellét, amely a hagyomány szerint szerencsét hoz… tovább a cikk folytatására »

“Amikor meg akarod ****ni a feleséged nővérét, és 5 évig arra gondolsz, hogy ha csak egyszer láthatnád a sógornőd ****ját, meghalhatsz, akkor abba a csapdába estél, mint minden férfi, aki egy *****ért eladna mindent, amije van, miközben azért imádkozik, hogy ne veszítse el mindenét, ha nem teszi meg.”

- olvashatjuk Toepler Zoltán honlapján a Gecy című legújabb darabjának ismertetőjét, melyet ifj. Sebő Ferenc rendezésében láthatunk. Ez a kortárs művészünk igencsak megosztja a véleményeket személyiségével és műveivel egyaránt. Borzasztó sajnálatos tényként kell tudomásul vennünk, hogy ma Magyarországon egy színházi darab, tágabban véve egy művészeti alkotás, pusztán – valamilyen szempontból kifolyólag – botrányosnak kikiáltott voltával hírnevet szerezhet magának. És publicitást. És figyelmet. tovább a cikk folytatására »