Ahogyan közelednek az ünnepek, s velük együtt a vizsgák, mindig elérkezik az a pont, amikor úgy érzi az ember, hogy elég volt. Nem kell több élénkítés, kihívás, csak egy kis pihenés. De mégis hogyan, ha a neheze még csak most jön?

Slow Life: a mozgalom lényege, hogy fékezzünk le, s éljünk tartalmas életet. A túlzott élettempó nemcsak felületessé teszi a hétköznapokat, hanem egy olyan állapotba is kerget bennünket, ahol már a munkamánia tüneteit észlelhetjük magunkon. Mik is ezek? Állandó szorongás, idegesség, teljesítménykényszer, öröm nélküli robotolás. Észre sem vesszük és a testünk már nem úgy reagál, ahogyan szokott, egyre nyűgösebbé válunk, míg végül elérjük a kiégés állapotát. A padlóról pedig nehéz talpra állni, főleg ha addigra már egy felelős pozícióba küzdöttük fel magunkat, aminek következtében valóban kevés időt tudunk a lelkünk rendbe tételére szánni.

A lassítás nem feltétlenül jár teljesítménycsökkenéssel. Éppen ellenkezőleg! Az a lényege, hogy növeljük a hatékonyságunkat és intenzívebben éljünk a jelenben. Először talán elég csak összehasonlítanunk egy “tanulós” napunk eredményét egy olyanéval, amikor elhatároztuk, hogy egy délelőttbe sűrítjük a kötelező köröket, a délutánt viszont már lazítással töltjük. Persze, kell ehhez a módszerhez  lelkierő, de kit ne motiválna az, hogy olyanra is lesz ideje, amire gondolni sem mert előtte.  A Slow Work ennél azonban még többet kíván. Arra szólít fel, hogy a hatékonyságról alkotott fogalmunkat is alakítsuk át! Erre példa, hogy miként értékelünk egy parki sétával eltöltött fél órát vagy egy húszperces feltöltődést egy kényelmes fotelben. Talán kihagyjuk ezeket a mozzanatokat az életünkből, mert úgy gondoljuk feleslegesek, pedig gyakran szellemi felfrissülésünket sokkal jobban elősegítik, mint az élénkítő italok. Ihletet is általában a csendesebb, nyugodtabb pillanatokban kapunk, akkor viszont mire várunk még?

A Slow Food mozgalom a gyorséttermek elleni harcban nyert megfogalmazást. Ami azonban most számunkra érdekes lehet, az nem feltétlenül a junk food – tradicionális ételek párbaja. Sokkal inkább egy szemléletmódváltás, aminek szerves része, hogy jól elkülönülő élettereket alakítsunk ki magunk körül. Így ugyanis az étkezések nem csupán nyűgös, muszáj-pillanatok lesznek, amin jobb minél előbb túl lenni, hanem az életünknek tartalmas komponensei. A koliban nehéz megvalósítani, hogy mindennek megtaláljuk a helyét magunk körül, viszont a tudatosság és a tisztán tartott konyha csodát tehet. :)

Ha eltelik az advent, végre szeretteinkkel szusszanhatunk egyet a karácsonyfa alatt. A Slow Karácsony talán kicsit erőltetett kifejezés, azonban így is segíthet nekünk az örömteli ünneplésben. A hangulatteremtéshez, elcsendesedéhez ugyanis idő kell, ami aztán sokszorosan kamatozik az élmény átélésével! Remélem nem fogjátok ezt sajnálni magatoktól!