Különbségek és jellegzetességek:

1. A napszemüvegnek az arc 80 százalékát fednie kell.
2. A rizs és a tészta első fogás, nem köret.
3. A mellékutca kis bárjai is megélnek és kultúráltak.
4. Ha hirtelen fékezel, vagy nem indulsz zöldnél, rád dudálnak azonnal, de ha három oda-vissza tolatásból fordulsz meg az utca közepén, akkor nem.
5. Az olaszok mindent szinkronizálnak, így ritka a feliratos film (és persze hetekkel később mutatnak be mindent).
6. A vészvillogó minden KRESZ-szabály alól felmentést ad, így parkolnak három sorban az utca közepén.
7. Olívaolajat használnak főzésre és a napraforgóolaj a különlegesség.
8. A metróban mindenki az ajtó közepén várja, hogy felszállhasson és ezért senki sem mérges.
9. Salátához, húshoz, tésztához is esznek kenyeret, zsemlét, ami viszont só nélkül készül.
10. A közértben (PAM), mindig lehet friss kagylót vagy halat kapni.
11. Errefelé nem lehet se tejfölt, se kefirt szerezni, ami van, az nem hasonlít a magyarra.
12. A férfiak átlagosan 35 éves korukban, a nők 30 éves korukban házasodnak.
13. Házasságukig a férfiak általában otthon élnek, nem saját lakásban.
14. Általában véve sehol sem kell borravalót adni.
15. A kapura szalagot, szívecske alakú párnát vagy hirdetményt raknak, ha gyerek születik a házban (akár társasházban is).
16. Szelektív hulladékgyűjtéssel külön kezelik a műanyagot, a papírt és az üveget.
17. Az olaszok szinte semmihez nem használnak vajat, kenyérre egyáltalán nem kenik.
18. Ha szervízdíjat számolnak az étteremben, az 1-2 eurós fix tétellel (coperto) teszik, nem százalékosan.
19. Az éttermek 12-15 óra között és 19-23 óra között vannak nyitva, szigorúan!
20. Az üzletek pedig 10-13 és 16-20 között, kivéve az orario continuato feliratúak, ahol nincs “szieszta”.
21. A morbido az nem morbid, hanem puha és jó.

A következőkben pedig a hazaküldött levelek naplószerű változata. Jó szórakozást!

Szeptember 13.

Tegnap volt az olasz szintfelmérés, egy nagyon hosszú teszttel, amit egy ipartelepnek álcázott eldugott épületben tartottak. Olyan volt, mintha a ferencvárosi üres gazdasági parkokban bolyongana az ember…csak itt meg ronda olasz macskák is voltak… de rájöttem a logikára, amikor megláttam azt az 50-60 számítógépet, amit csak tesztmegoldásra használnak, hiszen az elhanyagolt kültér biztos megtéveszti a betörőket… A drótkerítés viszont úgy tűnik itt ismeretlen fogalom, mivel a kerítés tetejére hihetetlenül kreatívan törött sörösüvegeket applikáltak, amik a funkciónak teljesen megfelelnek. Arra is jó az ipartelep dizájn, hogy negyven percet késsünk, mert nem találjuk meg… Mindenesetre örvendetes, hogy az olaszok erre nem mondanak semmit, csak hogy “Szia, olasz tesztet jössz írni? Remek, hogy te is itt vagy!” és ebben ITT nincs semmi irónia.
A másik kedvencem a pisai buszközlekedés. Itt nem feltételezik, hogy az ember a buszra vár a megállóban, hiszen éppen meg is pihenhetne ott egy séta után, még akkor is, ha 30 ember áll ott. A busz ugyanis csak akkor áll meg, ha elegánsan kiteszed a praclid, mint a bizonyos lányok az út szélén….Hihetetlen komikus, amikor ezt egy hatvanas néni csinálja Dolce és Gabbana táskával, napszemüvegben az Arnó partján.

Október 8.

Cinque-terre

Azt hiszem itt az ideje, hogy az Erasmus akadémiai oldaláról is beszéljek egy kicsit, és ne csak arról, hogy milyen jót buliztunk, milyen gyönyörű volt a kirándulás Cinque terre-be /a világörökség része, öt kis falu a ligúr tengerparton, sziklákra építkezve/, amely kirándulást én szerveztem, s a kezdeti három fő helyett 26 fős csoporttá duzzadva tettünk meg a szombati 26-27 fokos ragyogó napsütésben, amikor csak én éreztem magam kimerülve, mivel mindenki azt hitte, hogy cinque terrei őslakos is lettem abban a percben, amikor megpendítettem a kirándulás ötletet. Visszakanyarodva az akadémiai vonalra: ezen kirándulás hírének terjedése a vírusmarketing szemléletes módja, mert a végén senki nem tudta, honnan indult, és engem is meghívtak… Első munkajog előadásunkon a professzor annyit mondott el, hogy az olasz munkajog története 1860 körül kezdődött, alapja a francia forradalom libertà economica-ja. Ezt másfél óra alatt, nem túlzok…