Tudjuk mikor mennek a buszok (legalábbis mikor kellene menniük), enyhén alkoholos állapotban is hazatalálunk éjszaka (ez akkor volt áldásos, amikor magyar lakótársamat két erős koktél után kellett hazakísérni, miközben az Orion csillagkép mitológiáját elemezte…), betéve ismerjük az egyetemen a

Lucca

termeket (kivéve amikor bemegyünk 9-re és ki van írva, hogy a város másik végén lesz az előadás), reflex a számtekterem nyitva tartása, nem büntetnek meg a vonaton, mert tudjuk, hogy felszállás előtt érvényesíteni kell a jegyet, egyre gyűlnek a törzsvásárlói eperpontok a szomszédos hipermarketben, ismerjük az olasz slágereket, összességében jól érezzük magunkat. De azért már nagyon jó azt mondani, hogy következő hónapban megyek haza karácsonyra…

A hétvégén Luccában voltam (kisváros 20 percre Pisától), amelynek az a különlegessége, hogy az egész középkori városfal megmaradt, nagyon szép sétát lehet tenni körben. Ott találkoztam a toszkán ősszel, ami valami hihetetlen. Még mindig meleg, napos, le lehet ülni a fűbe, de a fák közben már a sárga és a narancssárga minden árnyalatába öltöztek. Lucca nagyon kicsi, pontos adatot ugyan nem tudok, de a városfalon belül egyik végéről a másikra 25-30 perc kényelmes sétával el lehet jutni, ehhez képest kifejezetten sok temploma van. A másik jellemzője a középkori palazzók (paloták) nagy száma, és a Piazza dell’Anfiteatro, ami egy kis tér. A házak oválisan helyezkednek el, kiadva a nevében is szereplő amfiteátrumot.

lucca-comic

Ezen a hétvégén képregény fesztivál volt, ami iszonyat sok fiatallal járt, akik beöltözve mászkáltak körbe (Harry Pottertől a tündéken át a japán figurákon keresztül a maskarák közül személyes kedvencemig, Miki egérig, akit egy huszonéves srác személyesített meg piros tapadós rövidnadrágban).

Lassan zárom soraimat, nemrég jöttem vissza a Millibarból, ahol az Inter-Juventus meccset néztem meg kb. 80 emberrel egy 30 m2-es helyen (nem volt sok hely mozogni), és kissé el vagyok kenődve, mert 1-1et játszottunk (Forza Inter!), mert az egyik gólunkat érvénytelenítették… Ezután a bekezdés után már tényleg nagyon olasznak tűnök, pláne ha látnátok, hogy mutogatok is.