Bár már a tavalyi keretünk is nagyon erős volt, úgy gondoltuk, sosem árt, ha tovább erősödik a játékosanyag. Ennek megfelelően szerződtettük Pálinkó Gábort, a Kunszentmiklós NB II-es csapatának vezéregyéniségét, s Pápay Mihályt, az agilis és bámulatos kezdősebességgel bíró kiscsatárt, aki a szintén NB II-es Budai XI SE alapembere. A távozók névsora is két névre rúg: a halálos tempódobásairól elhíresült Bendik Tamás, már végzett collegistánk idén nem erősíthet minket. Mayer Gábor, domináns cserecenterünk pedig ideiglenesen visszavonult – bár hivatalosan még nem jelentette be.

Balikó Attila az NB I/B-ben szereplő Salgótarjánhoz igazolt. A súlyos kilométerekben mérhető távolságot ősszel csak egyetlen alkalommal sikerült leküzdenie, akkor viszont hozta megszokott formáját egy izmos dupla-duplával.

Szenteleki Laci is klubot váltott, a szintén NB I/B-s Budafokot választotta. A földrajzi adottságok ez esetben lényegesen kedvezőbbek, így Budapest remekbeszabott tömegközlekedése nyújtotta nagyszerű lehetőségeket és autójának teljesítményét kihasználva Laci legtöbb meccsünkön jelen tudott lenni, s ezzel erősíteni tudta a csapatot.

A többiek maradtak klubjaikban: Pajor Dávid, az NB II/C pontkirálya; Turbók Ádám, a középpálya motorja, Deák Z, a minden hájjal megkent irányító, satöbbi.

Pétervári János és jómagam idén nem vállaltunk NBII-es kerettagságot. Jani ősz óta futballkarrierjére (is) koncentrál, jómagam pedig épp a Los Angeles Clippers ajánlatán rágódtam, mikor közbejött egy fránya sérülés Albertirsán, mintegy a helyi vagányokkal való küzdelem mellékhatásaként. Így dilemmám gyorsan megoldódott.

Végezetül, de nem utolsósorban két Zoltánunkról: Varga nevű kollégánk mellékállásban tovbbra is a senior bajnokságban (is) pattogtat, Vargha GH fedőnevű erőcsatárunk pedig Dunaújvárosban tanul, fenyít, partyzik. Kosárcsapat arrafelé nem nagyon van, ezért karrierjének egyedüli letéteményese a mi szerény, ellenben világverő alakulatunk. Néha ellátogat hozzánk, olyankor jó a hangulat. A csapat eképpen való bemutatása után lássuk az őszi találkozókat.

8 mérkőzés várt ránk ősszel. A mérkőzések lekötése nem a legszerencsésebben sikerült (és a többiek szerint ebben én voltam a ludas; mindezt cáfolom): november 12. és december 8. között kellett lejátszanunk őket. Ez kissé talán erőltetett menetnek tűnik, de sikerült a problémák felé kerekedni. Bírtuk a sorozatterhelést. A másik negatívum az volt, hogy minden meccsünket idegenben kellett játszanunk. Az ellenfelek szurkolóitól megrakott csarnokok bizony megremegtették volna mások lábát – mi viszont kőkemények maradtunk, ahogy lentebb olvashatjátok majd.

7 győzelemmel és 1 vereséggel zártuk a félévet, utóbbi betudható annak, hogy az ominózus meccsen több kulcsjátékosunkat is nélkülöznünk kellett.

Az első két meccset viszonylag simán hoztuk:
MAFC Schönherz – Budai XI-MCC /A 87 – 97,
TFSE – Budai XI-MCC /A 68 – 90.

A harmadik sajnos buktával végződött:
ÁFDSE /A – Budai XI-MCC /A 88 – 72.

A következő meccsen kiköszörültük a csorbát (erre Janit leszámítva mindenki el tudott jönni, Gábor itt mutatkozott be – lányok sikongatásától volt hangos a Hauszmann utcai Sportpalota):
MAFC Kármán /B – Budai XI-MCC /A 76 – 101.

A Közleket nagyon lehengereltük – brutális meccs volt:
Közlek Henger – Budai XI-MCC /A 95 – 145.

A szezon legizgalmasabb meccse volt – mintha én írtam volna a forgatókönyvet. Mindkét csapat hat fővel jelent meg a helyszínen, ami előre jelezte: itt még nagy móka is lehet. Lett is. Jani a második negyedben ellépett futsalledzésre. Öten maradtunk. Jó szokásomhoz híven 4-5 perccel a vége előtt kipontozódtam. Ekkor még mentünk vagy hússzal, a végére azonban feljöttek egy pontra. Közben azonban ők is megfogyatkoztak, olyannyira, hogy végül 4 a 3 ellen fejeztük be a meccset. Forró volt a pite. Említtessék meg: ezen a meccsen a csapat 50%-át „valódi” MCC-sek alkották. Ilyen se lesz többet. ☺
MAFC Kármán /A – Budai XI-MCC /A 95 – 98.

A KRE elleni meccseink mindig botrányba fulladtak eddig, most is pattanásig feszültek az idegek, de a bírók higgadtak maradtak, így az ellen megúszta egy-két technikaival. A meccs végkimenetele nem lehetett kétséges:
KRE-BTK Soli Deo Gloria – Budai XI-MCC /A 95 – 109.

Az utolsó meccs elvben az első hely sorsáról döntött volna. Az ELTE Gyíkokkal tavaly is meggyűlt a bajunk, úgyhogy nehéz meccsre számítottunk. Ehhez képest még csak át sem kellett öltözni a győzelemhez. A meccs napján ugyanis kaptam egy telefonhívást a Gyíkoktól: el akarták halasztani a meccset sérülésekre hivatkozva. Eddig oké lett volna, csakhogy elfelejtették értesíteni a szövetséget, s ezt mi sem tudtuk. Teltek-múltak a napok, a szövetség bepipult, s 20-0-s végeredménnyel nekünk adta a meccset. Így hát:
ELTE Gyíkok – Budai XI-MCC/A 0-20.

Ez tehát 2008 őszének rövid krónikája. Tavasszal valószínűleg gyakrabban jelentkezem majd, legalább egyszer azonban mindenképpen. Kellemes vizsgaidőszakot, jó szórakozást, sportoljatok ti is sokat; akik januárban is járnak majd futni, azok között kisorsolunk majd két meccs utáni alsógatyát és négy pár büdös zoknit Jani és jómagam kollekciójából.