A felsőoktatás egységesítésének szándékát az egységes munkaerőpiac kívánalma és a lisszaboni stratégia célkitűzései mozgatják. Az ezt szolgáló és immáron negyvenöt országban legitimitást nyert bolognai folyamat bemutatása során Derényi András kiemelte, hogy a rendszer nagy hangsúlyt fektet a minőségkultúra és a foglalkoztathatóság szempontjainak erősítésére a felsőoktatásban, azok ugyanis összefüggésben állnak a munkaerő-kereslet és –kínálat összhangjának kérdésével. A foglalkoztathatósági szempontok olyan kompetenciákra és hajlandóságokra mutatnak rá, mint a helytállási potenciál, az alkalmazkodás, az átképzés stb. Az átjárhatóságot megkönnyítő ciklusos képzési szerkezet mint bolognai eszköz a legtöbb országban teret hódított. Sőt: míg Magyarországon lobbitevékenység akadályozta meg a művész-, orvos- vagy jogászképzés felbontását, addig több helyen ezeket is osztott formában oktatják. Az orvosképzés ilyen keretek között zajlik például Hollandiában, Spanyolországban vagy az Egyesült Királyságban.

Ugyancsak bolognai harmonizációs eszköz a hallgatói és az oktatói mobilitás. A nemzetek felsőoktatási vonzereje azonban különbözik egymástól. Európának utol kellene érni a távol-keleti és az észak-amerikai felsőoktatási intézmények népszerűségét. Az OKTI igazgatója aggályait fogalmazta meg Magyarország közép-európai versenyhelyzetét illetően. A külföldi hallgatók fenntartásokkal fogadják a Magyarországon való tanulás gondolatát, melynek egyik oka a hallgatói tanulmányi munka eltérő mértéke. Míg a nyugat-európai egyetemek nagy részén egy tanulmányi időszakban viszonylag kevés tárgyat kell teljesíteni, de azt sok kreditért, tehát tetemes energiabefektetéssel, addig Magyarországon a sok kis kreditértékű kurzus jellemző. A külföldiek viszont elrettennek, mert azt hiszik, hazai viszonyokkal kell számolniuk, és nem merik bevállalni a feltételezetten sok munkát igénylő nagyszámú tantárgyat.

Másrészt a jelenleg inkább megfigyelhető tanításorientáltságtól a diákokat involváló tanulásorientáltság felé történő elmozdulás lenne kívánatos. „Magyarországon kevés munkával lehet diplomát szerezni.” – összegzett a szakember. A vonzerőkülönbségek programmenedzselési problémákkal is járnak: Magyarországon kevés kurzus illetve szak érdekli például a kínai hallgatókat. Az említett tanterv- és tanulásszervezési különbségek mellett technikai akadályok (pl. tanulmányok kölcsönös elismerése) is gátat vetnek az átjárhatóságnak.

A közösségi felsőoktatási politika egyik pillére a nem állami források bevonása a finanszírozási formák közé. Jóllehet, Magyarországon az állami költségvetés nem képes kielégítően fedezni a felsőoktatás kiadásait, a magánforrás bevonása mégis nagyon alacsony mértékű. Derényi András abban látja a rendszer magyar átültetésének hibáját, hogy felsőoktatásunk meggyőződés nélkül, parciális – tanszéki – érdekek mentén szerveződve, a társadalmi diszkussziót mellőzve adaptálta a rendszert. Csupán formailag teljesítettünk, így többek között a kreditrendszer sem érte el nálunk eredeti célját (ti. folyamatos készülés, tanulás).

A jogi dereguláció mellett bizonyosfajta oktatói szemléletváltást kellene elérni a tanárokkal folytatott konstruktív párbeszédek révén, közös célkereséssel. Mindezt nehezíti az a körülmény, hogy erőteljes a bizalmi deficit és a szkepticizmus az oktatói társadalomban: saját tanszékükön kívül nem bíznak meg másban. Derényi András szerint a szükséges változtatások végrehajtásával is 8-10 évbe telik, amíg a magyar felsőoktatás átjárhatóbb lesz az európai felsőoktatás számára.

Először kell az ötlet. Persze mi nem így kezdtük. Felmerült, hogy meg kellene mutatnunk magunkat a világ azon részének, amely a kollégium falain túl van, és erre egy konferencia tűnt a legalkalmasabbnak. Egy téli estén össze is ült a közgáz szakirány és mindenki biztosította a többieket arról, hogy támogatja a kezdeményezést. Abban is egyet értettünk, hogy már témaválasztásában is kihagyhatatlannak ígérkező eseményt akarunk bemutatni. Így indult útjára az MCC I. Közgazdász Konferenciája.

Közös megállapodás alapján végül a BA/MA diplomák magyarországi bevezetését választottuk témául. Sok közgazdászt ihletett már meg a bolognai folyamat, és szólt hozzá a körülötte kialakult vitákhoz. Ezért úgy gondoltuk, eljött az idő, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba. Emellett mi, a szakirány BA képzéses diákjai kiemelten kíváncsiak voltunk a meghívottak véleményére. Az előadók és a kerekasztal-beszélgetések tagjai szerencsére mind szívesen vállalták, hogy eleget tesznek a felkérésnek. Helyszínül a Budapesti Corvinus Egyetem III-as számú protokoll előadótermét választottuk.

Már a konferencia előtti napokban is a plakátok és brossúrák készítésével foglalatoskodtunk, majd eljött a nagy nap. Március 17-én reggel italokkal, pogácsákkal, szponzori újságokkal, és sok-sok energiával vágtunk bele a kétnapos program lebonyolításába.

1. nap

A konferenciát Tombor András főigazgató úr nyitotta meg. Rövid beszédében bemutatta kollégiumunkat a délelőtt még korlátozott számban megjelent hallgatóságnak. Emellett beszélt azokról a társadalmi igényekről is, amelyeknek a legjobb felsőoktatási intézményeknek mindenképpen meg kell felelniük.

Következő előadónk a BCE oktatási rektorhelyettese, Hrubos Ildikó volt. Előadása nem kevesebbet vállalt, mint hogy nemzetközi kitekintéssel mutatja be a magyarországi felsőoktatási reform sajátosságait. Ez sikerült is neki, hiszen nagyon tartalmas előadást hallhattunk. Kiderült, hogy bár Magyarország a közös rendszertől elvártaknak megfelelő szabályozással rendelkezik, és sok más országot megelőzve állt át többek közt a kétszintű képzés rendszerére, még nagyon sok szerkezeti átalakulás áll előttünk. Az előadónő szerint azonban nem csak a felsőoktatási intézményeknek kell alkalmazkodniuk az új rendszerhez, hanem a központi szabályozások felülvizsgálatára is vissza kell majd térnünk a következő években.

Az ebédszünet előtti másik előadónk Halász Gábor volt, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézettől (OKI). Előadása betekintést nyújtott egy friss OECD jelentés eredményeibe, melynek fókuszában a felsőoktatás versenyképessége állt. Sajnos nem hallhattunk túl hízelgő megállapításokat. Az előadó szerint nemcsak hazánk, hanem egész Európa lemaradóban van az egyetemi kutatás-fejlesztés terén. Ennek egyik kézenfekvő mutatója a külföldön tanuló diákok száma, amely világviszonylatban egyre inkább nő, mégis úgy tűnik a hallgatók egyre ritkábban választják kontinensünket tanulmányaik helyszínéül.

Délután sor került az első nap kerekasztal-beszélgetésére. Michaletzky Márton szakirányvezetőnk vezényletével Magyarországon tevékenykedő vállalatok vezető beosztású közgazdászai osztották meg azokat az elvárásaikat, amelyeket a kétszintű rendszerben végző hallgatókkal szemben támasztanak. Bár sokszor halljuk, hogy alig van olyan feltétel, aminek hiánya kizárna minket egy állásból, a meghívottak többnyire ennél keményebb álláspontot képviseltek. Szerintük ha felelős feladatkörre jelentkezünk, akkor csak a mester szintű diplomát fogják értékelni, valamint a minél hosszabb külföldi tanulmányi tapasztalat jelenthet igazi előnyt.

2. nap

A második napot Michaletzky Márton nyitotta meg. Előadásában szakirányunk jó hírét igyekezett tovább fényezni, már ha ez egyáltalán lehetséges volt a fantasztikus első nap után.

Ezt követően Derényi András (lásd külön cikkünket) tartott előadást, ugyancsak az OKI-tól. A bolognai reform azon területéről beszélt a hallgatóságnak, mely elsődleges célként és legnagyobb problémaként is bemutatható: az egyes országok felsőoktatási rendszereinek átjárhatóságáról. A megannyi elért cél között említette a közös európai kreditrendszer (ECTS) bevezetését, valamint a kétszintű képzés térnyerését. Ugyanakkor többször hangsúlyozta, hogy megfelelő minőségbiztosítási rendszer életbeléptetése nélkül az átjárhatóság egyik alapfeltétele, az összemérhetőség sem valósulhat meg. Szerencsére már hazánkban is folyamatban van az ehhez szükséges standardok meghatározása.

Rövid kávészünet után Tóth István János vette át a szót, aki a Gazdaságkutató Intézet és az MTA közös felmérését mutatta be, illetve vont le belőle következtetéseket. A kutatás megannyi magyar vállalat személyzeti osztályának bevonásával mérte fel a hazai felsőoktatási intézmények által kiadott diploma értékét. Mint megtudtuk egyes hiányszakmák diplomái már a frissen végzetteknek is sokkal magasabb fizetést hoznak, mint a tömegesen oktatott képzési csoportok papírjai. Kvalitatív felmérésükből kiderült, hogy a személyzeti vezetők az egész országban hasonlóan rangsorolják az intézményeket. Mégis amikor valaki felvételéről kell dönteni, más szempontokat is figyelembe vesznek, így csak nagyon kevés olyan egyetem van, amelynek a diplomája önmagában döntő érv lehet egy jelentkező mellett.

A konferenciát egy szakmai kerekasztal-beszélgetés zárta, amelyet Tariska Mária Magdolna alumna moderált. Az előző napitól eltérően, most különböző területek képviselő ütköztethették véleményüket. A menedzserek mellett egy személyzeti tanácsadó és egy szakpolitikus is szót kapott.

Úgy érzem, mindenki aki eljött, akár csak egy előadásra is, sokmindent kapott a konferenciától. És itt nem csak az ingyen újságra, a kávéra és a süteményre gondolok. Aki nyitott füllel ült be március 17-18-án a III-as előadóba, az sok kérdésre megkapta a választ a tanulmányaival, a karrierjével, illetve az ország régi-új felsőoktatásával kapcsolatban. Reméljük, hogy egyetlen közgazdász se tartotta feleslegesnek az elhangzottakat, és várunk mindenkit szeretettel jövőre is!

Széll Tamás