Posts Tagged ‘kritika’

„Vad téli éj. Sűrű hópelyhek esnek. /Szélvész ragadja. S hátha nem hópelyhek? /Talán egy őrült gondolatjai? /Vagy összetépett lelkem rongyai./Közeleg az éjfél. Fenn virrasztva várom,/Akkor kísértet látogat meg, három; /Szent háromság, mely egykor vezetett; /A hit, remény és a szeretet.”

Ezen kellemes gondolatok hazánk fiát, Petőfit szállták meg a karácsony közeledtével, tovább olvasva a sorokat pedig újabb  haláli jelenések burjánzanak elő a pennából – akárcsak ahogy az Dickensnél szokás. Ezek a romantikusok… Azt ugyan nem tisztem megítélni, hogy a fenti sorok milyen részben pattantak elő lánglelkű poétánk saját, búbánattal és „hurráoptimizmussal” feltöltött kútfőjéből, s mennyiben ihlette a kor divatos angol zsenijének Karácsonyi éneke a sötét rémeket. Még ez utóbbi sem lenne megdöbbentő, hiszen a mű 1843-as megjelenése óta művészek ezreinek adott sugallatot, hogy saját olvasatukra átszerkesztve több száz adaptáció (köztük találunk musicalt és Dagobert bácsis feldolgozást is) szülőatyjának lehessen azt tekinteni. A brit múzsa csókja ezúttal Robert Zemeckist találta homlokon. tovább a cikk folytatására »

Ha létezne „PR” kategória az Oscar-díj történetében, azt egyértelműen a District 9 című, Peter Jackson kebelén melengetett opusz kapná, mindenesetre érdemes alámerülni a D9 vélt vagy valós mélységeinek boncolgatásában.

Tényleg a külcsín kapargatásával indítva: a film reklámkampánya fergeteges. Nehéz olyan falfelületbe botlani kicsiny fővárosunkban – vagy szűkebb „pátriámat” példaként hozva: a kollégiumok folyosóin – ahol ne virítana mostanság egy „IDEGENEKNEK BELÉPNI TILOS” plakát, persze a megfelelő jelentéstartalommal. No azért ne legyünk igazságtalanok, már a Magyar Vándor gárdája is élt az átértelmezett közlekedési/figyelem-felkeltési tábla marketingfogásával a mű beharangozó hadjáratában (nincs új a Nap alatt-fíling), azonban – külföldi produkcióról lévén szó – most nagyobb tételben kellett nyomtatni az említett motívumokkal ellátott posztereket, matricákat, pólókat, kiskutyafülét stb., ami nem baj, sőt! Azon túl ugyanis, hogy a népből hajlandóságot csikarsz ki a megfelelő filmre való jegyvásárláshoz (és reklámmogulként ugye mi másért kapnád nem jelentéktelen összegről szóló csekkedet), de még azelőtt kultfilmet is fabrikálsz a menedzselt műből, mielőtt azt akár csak premier előtt bemutatták volna. Ki van ez találva, kérem szépen! (De itt is lássuk a fától az erdőt: A kígyók a fedélzeten klasszikus is így kezdte pályafutását, mi meg tegyük a szívünkre a kezünket és úgy merjük állítani, hogy volt valami értelme leforgatni azt a – khm – filmet.) tovább a cikk folytatására »