Egyrészt a plakát hatásos, mert tömören mutatja meg azt, amit szóban elmagyarázni nehéz. Vizuális eszközeit tekintve ez a plakát jó, szerintem. De én valamiért nem örültem neki, hogy ez a plakát van szemben velem. Te, aki ezt olvasod, tudod mi az a gender? Én sokáig nem tudtam. Ne félj ez nem vallomás lesz. Mármint nem a párom nemére vonatkozólag.

Gyakorlaton olyan munkám volt, ami kikerülhetetlenné tette a gender témát. Azt, amit ez a plakát olyan zseniálisan megjelenít. De ettől a plakáttól nem voltam boldog. Nem az alkotóját kárhoztatom: ez egy eltalált ábrázolás. Csak nem tudtam eldönteni, miért van ott, és miért néz rám még sok helyről. Ami a plakáton megjelenik, azt igyekszem most szavakba önteni. Mert a kép tömör, mindenki mást gondol róla. Egy kép ezért nagyon sokat mond. Én csak azt mondom el, mi van rajta, szerintem.

Eddig, ha neméről (gender) kérdeztek egy emberi lényt, férfiként vagy nőként határozta meg magát. A modern elméletek azonban az emberek nemének két fogalmát ismerik: a biológiai nemiséget (szexus), amely nőt vagy férfit jelent, ill. a társadalmi szerepeket leírót, talán ez a gender. A gender idáig gyűjtőfogalom volt: mindazt jelezte, ami a kultúra, társadalom és természet interakciójából fakadóan egy-egy embert jellemzett. Az új tendencia az, hogy a gender kizárólag kultúrafüggő, és mint ilyen egyéni és társadalmi folyamatoktól függően keletkező vagy eltűnő trend. Ez azt jelenti, hogy a szexus (anatómiai nem) adott, de a társadalmi nem (a gender) önálló, független egyéni választás eredménye. A választás – ahogy a plakáton is látszik – nem pusztán két opció között történik: mert lehet valaki heteroszexuális, homoszexuális, ill. leszbikus és lehet transzszexuális, biszexuális is. Ezek, összesítve négy-hatféle gender-identitást jelentenek. Ez – elméleti síkon – természet (anatómia) és kultúra éles szétválasztása. Eszerint a nem a társadalmi szinten divatos sztereotípiák és tulajdonítások összesége. Ez ésszerű elképzelés, olyan szempontból, hogy rámutat, hogy a nők évszázadokon keresztül alacsonyabb rendűként való kezelése, kiszorítása a közügyekből, műveltségből, felsőoktatásból biológiai alapon alaptalan volt. Az elmélet azóta tovább ment: eszerint a női-férfi anatómiából nem csak a kétféle női-férfi nemi szerep levezethető, hanem hat. A jelenlegi állás az, hogy két szélsőséges nézet csap össze rendszeresen, legyen szó melegfelvonulásról, örökbefogadásról, regisztrált élettársi kapcsolatról, esélyegyenlőségről, kvótáról, esélyegyenlőségről és így tovább.

A radikális genderelmélet hirdetői szerint ki kellene kiálltani a genderjogokat, azaz a hatféle gender-identitás legyen egyenrangú. A radikálisan konzervatív modell szerint a dolgoknak ezzel ellentétesen kellene alakulniuk: a két nemnek (szexus) a biológiai szülségleteiknek megfelelő, előre rögzített, a történelem során változatlan társadalmi funkciókkal bíró szerepeik vannak. Triviálisan: nőnek konyhában a helye stb…

Szerintem egyik elméletnek sincs igaza. Szerintem egy társadalom, egy ország fejlődése, versenyképessége az összes emberi erőforrás ésszerű és fenntartható felhasználásán múlik. Mindenkinek – szülessen nőnek vagy férfinak – a közélet és a magánélet valamennyi területén szerepet kell vállalnia. Szerintem az egyenlőség az, ami – ésszerű keretek között – magában foglalja a különbözőséget. Annak örültem volna, ha olyan plakátokat látok, amilyeneket Bécsben: vicces plakátok hirdették a házimunka megosztásának gyakorlatát. Így lehet, hogy pl. normálisabb gyerekeket lehet nevelni és a nők is lépést tarthatnak szakmájuk fejlődésével. Vagy mentorközpontok hirdetései néznének rám, ahol a munkaerőpiacon nehezebben érvényesülő csoportok számára teremtenek lehetőségeket. Vagy végre egy kutatónő, vagy nemzetiségi tudós mosolyogna ránk, mert vannak ők is Magyarországon, minden a munkáját hivatásként végző ember is példakép akár van gyermeke, akár nincs. És lehet az is, akinek a gyermekei jelentik a hivatását. És lehet az is, aki sokadszorra képzi át magát, mert ez már szükségszerű része az életnek és van olyan is aki egy életen át ugyanazt csinálja és így tovább. Sokféleképpen lehet teljes és hasznos életet élni, mindenki máshogy csinálja, hát lehessen különbözni. Ennek a plakátnak azért nem örültem, mert egyoldalú. Javasolhatnánk, hogy tegyenek mellé egy radikálisan konzervatívat is. Akkor megvalósulna a szép magyar objektivitás, ami többnyire zátonyra futatt mindenféle párbeszédet. Szerintem megkérdezzünk, kutassunk, aztán plakátoljunk. Próbáljuk meg azokat is megkérdezni, akiket érint a kérdés. Mindenkit, és végre nem ideológiai alapon hozzáállni minden ilyen kérdéshez. Mindennek van reális tétje. Az esélyegyenlőség reális tétje szerintem a versenyképességünk…