Posts Tagged ‘Olaszország’

Január 13.

Az új esztendő a Dávid szobortól (Piazza della Signorina, Firenze) 20 méterre ért minket egy “vudkától” ünneplő erasmusos lengyel lánycsapat, két magyar (lakótársam és én) társaságában. Az olaszok szilvesztere gyakorlatilag a 10 órától hajnali 4-ig az utcán mászkálásból áll, 10-től éjfélig nincs más program (a koncertek éjfélkor kezdődnek) mint azt az ipari mennyiségű és minőségű petárda- és tűzijáték-állományt elhasználni, amit összevásárolnak. Természetesen megvan mindennek az ára, ez nem a biztonságról híres, 2 évvel ezelőtt nagyon örültek, hogy nem volt halálos áldozata a szilveszternek, idén sajnos megint volt. Éjfélkor pezsgőeső következik, ami konkrétan nedves utakat, sőt pocsolyákat jelent. tovább a cikk folytatására »

November 30.

Délután fel 5-kor egy indián telefonközpontban lefixáltunk egy milánói hétvégét egy ismerősömmel. Az indian phone center azonban megérdemli, hogy bemutassam, mert minden olasz városban van legalább egy belőle, az indian időnként lehet african is. A lényeg, hogy a bevándorlók haza telefonálási illetve internetezési igényeit elégíti ki, általában az adott kultúra zenéjével és szokásaival. A múlt héten pl. egy afrikai srác 5 körül lévén leterítette az imaszőnyegét a hely közepére, és Mekka felé fordulva imádkozni kezdett.

A változatosság kedvéért most is szakadt az eső, bár Milánó nemcsak a divat, hanem a kellemetlen idő egyik központja is. Ezért csütörtökön Veneto régió felé vettük az irányt, hátha oda nem követ a fekete felhő, de igen. Az Arena pedig, ami nyilván kisebb, mint a Colosseum, de épebben megmaradt és én jobban el tudom képzelni az ottani spectaculumokat, CSAK aznap zárva volt. Úgyhogy megkerestük Júlia erkélyét (olaszul Giulietta), megfogdostuk az udvarban található szobor mellét, amely a hagyomány szerint szerencsét hoz… tovább a cikk folytatására »

November 22.

Milyen is volt Róma? Megvan az az előnye is, hogy minden út oda vezet, ezért nem kell elmagyarázni, hogy hol van, miről híres, másrészt csak 4 órára van Pisától, ami egy olyan regionális vonattal (legalsó kategória árban és minőségben is), ami az otthoni IC-ket teljes testhosszal veri, nem is sok.

Az időjárás gyönyörű volt, attól eltekintve, hogy a három napból kettőn 90%-ban esett az eső, míg azon a napon, amikor csak délután eredt el, a napos időszakban a vatikáni múzeumban voltunk…

A Szent Péter bazilikához vezető sorban találkoztunk egy olyan találmánnyal, ami megerősít abban, hogy nyitott szemmel kell turistáskodni. Ugyanis odavágódott hozzánk egy megnyerő fiatalember és olyan exkluzív ajánlatot prezentált, mint még senki más: 30 euróért bevisz a Szent Péter bazilikába (ingyenes a bejárás), bevisz a Vatikáni Múzeumba és a Sixtusi Kápolnába (a kettő egy helyen van, diákjegy: 8 €) és még angol nyelven idegenvezetést is kapunk, a sorból is kiállhatunk, amúgy meg rohanjunk, mert 15.30kor bezár a múzeum. tovább a cikk folytatására »

1. A virágárus lányok és öreg nénik Magyarországon, itt fiatal pakisztáni férfiak. És agresszívak.
2. A focimeccsre több tízezer ember megy ki, nem pedig pár múltba révedő szurkoló.
3. Az olaszok később kelnek (munkakezdés 9:30) és később fekszenek (éjfél után).
4. Bármilyen diplomával Doktornak szólítanak.
5. Az általános iskolai tanárok is Professzorok.
6. Később van az ebéd (fél egy, egy körül a fél tizenkettő helyett) és simán eltart egy órát, negyedóra alatt benyomják a kaját, de aztán háromnegyed órát beszélgetnek az asztalnál.
7. A munkahelyi étkezőben felszolgálnak sört és a munkatársak isznak is pizza mellé.
8. A caldo az nem hideg (cold), hanem meleg. tovább a cikk folytatására »

November 5.

Tudjuk mikor mennek a buszok (legalábbis mikor kellene menniük), enyhén alkoholos állapotban is hazatalálunk éjszaka (ez akkor volt áldásos, amikor magyar lakótársamat két erős koktél után kellett hazakísérni, miközben az Orion csillagkép mitológiáját elemezte…), betéve ismerjük az egyetemen a

Lucca

termeket (kivéve amikor bemegyünk 9-re és ki van írva, hogy a város másik végén lesz az előadás), reflex a számtekterem nyitva tartása, nem büntetnek meg a vonaton, mert tudjuk, hogy felszállás előtt érvényesíteni kell a jegyet, egyre gyűlnek a törzsvásárlói eperpontok a szomszédos hipermarketben, ismerjük az olasz slágereket, összességében jól érezzük magunkat. De azért már nagyon jó azt mondani, hogy következő hónapban megyek haza karácsonyra…

A hétvégén Luccában voltam (kisváros 20 percre Pisától), amelynek az a különlegessége, hogy az egész középkori városfal megmaradt, nagyon szép sétát lehet tenni körben. Ott találkoztam tovább a cikk folytatására »

Október 16.

Tegnap izgalmas beszélgetést folytattunk az európai karácsonyozási és Mikulás-szokásokról. Kiderült, hogy a mi (eredeti) Mikulásunk a legszegényebb, mert:
1. neki nincsen lova, aminek ki lehetne rakni egy répát, ahogy a belgák teszik,
2. nekünk csak kisebb ajándékot szokott hozni, nem úgy, mint a hollandoknak, akik családon belül kihúznak egy nevet, és nagy ajándékot vesznek, kötelezően a családtag éves viselkedéséről szóló vicces verssel kísérve.

+1. Mi is szegényebbek vagyunk, mert nem rakunk ki kettő sört a Mikulásnak (és így az apukák nem kapnak sört a becsempészéskor, mint a belga apukák).

De nekünk jobb, mert:
tovább a cikk folytatására »

A következő beszámoló egy kísérlet, hogy az Olaszországról kialakított pizza, tészta, tengerpart szimbólumokon kicsit túlmutatva (de valószínűleg időnként az elragadtatás és az evidens részletek leírásába bukva) a mindennapi Olaszországot mutassuk be, már amennyire egy Erasmusos élete mindennapinak tekinthető.

Különbségek és jellegzetességek:

1. A napszemüvegnek az arc 80 százalékát fednie kell.
2. A rizs és a tészta első fogás, nem köret.
3. A mellékutca kis bárjai is megélnek és kultúráltak.
4. Ha hirtelen fékezel, vagy nem indulsz zöldnél, rád dudálnak azonnal, de ha három oda-vissza tolatásból fordulsz meg az utca közepén, akkor nem.
5. Az olaszok mindent szinkronizálnak, így ritka a feliratos film (és persze hetekkel később mutatnak be mindent).
6. A vészvillogó minden KRESZ-szabály alól felmentést ad, így parkolnak három sorban az utca közepén.
7. Olívaolajat használnak főzésre és a napraforgóolaj a különlegesség.
8. A metróban mindenki az ajtó közepén várja, hogy felszállhasson és ezért senki sem mérges.
9. Salátához, húshoz, tésztához is esznek kenyeret, zsemlét, ami viszont só nélkül készül.
10. A közértben (PAM), mindig lehet friss kagylót vagy halat kapni.
11. Errefelé nem lehet se tejfölt, se kefirt szerezni, ami van, az nem hasonlít a magyarra.
12. A férfiak átlagosan 35 éves korukban, a nők 30 éves korukban házasodnak.
13. Házasságukig a férfiak általában otthon élnek, nem saját lakásban.
14. Általában véve sehol sem kell borravalót adni.

tovább a cikk folytatására »